Egy csillagos nyári éjjelen,
Sűrű erdőbe sodort a véletlen,
Könnyek közt merengtem életemen.
Mikor és hol rontottam el?
Csak a csend felelt.

Lényemre csókot nyomott a felejtés,
De nem engedtem és lett vérengzés.
Lelkeket bántotam meg azért ami nekem fájt,
A józan észt elnyomta a kélyes vágy.
Víz alá merült lelkem,
Tűzben égett testem,
Földön nyugodt szemem,
Szél szította szívem.

Egyik este újra abba az erdőbe tévedtem,
Rájöttem mit vétettem,
Ellene semmit nem tehettem.
Néztem lelkem buborékait a tó tükrén,
Néztem a láthatatlan lángokat testem tüzén,
Néztem ahogy minden elveszett,
Szívem, szemem, testem, lelkem.
Csak egy dallam maradt nekem,
Melyre az utolsó könnyem ejtettem,
A hangok mégjobban fájtak,
Ezért többet nem is vártam,
Meghaltam a magányban,
Abban a csillagos éjszakában.