…Bámulok csak a távolba
Arcom terheli ezer gondolat
Belülröl mar a méreg
Mikor halványulnak a fények…
Néma és mozdulatlan vagyok
Mindent magam mögött hagyok
Süket rokkantként merengek…
…Nem érthetnek az emberek
Valaki mást szül belölem a pillanat
Mikor büneimmel írom tele a falat
Jutnak eszembe… arcok és mondatok…
Melyeket sosem látok és hallhatok…
Izmaim megfeszülnek és elernyednek
Gondolataim szétszélednek
A semmi vesz körül; üres lét…
…érzem magamon súlytalan tömegét
A napok ugyanúgy tovább folynak
De már valahogy semmi nem ugyanaz
Most halványabb fényt szór a nap…
És csak bámulom a végtelen utakat…