Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Dunyha
Alkotások száma: 181
Regisztrált: 2007-08-26
Belépett: 2015-06-19
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (105)
-Egyéb prózai alkotások (8)
-Gyermekrovat (Versek) (4)
-Versek (41)
-Társalgó (10)
Képgaléria
-Fotók (13)
Feltöltve: 2007-11-18 23:24:24
Megtekintve: 6221
Hajad
Hajad szomorúfűz lomb,
szél fésülgeti,
napsugár fonogatja,
megmelengeti.

Szél voltam és napsugár,
mégis idegen,
két halovány csók voltál
gyűrött szívemen.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-19 15:09:37
Gitárfa bocsásss meg! Nagy sietségemben borzasztó figyelmetlen módon elfeledtem neked válaszolni. :-( Pedig nagyon sokat jelentenek a szavaid, már csak azért is, mert számomra a te verseid különös jelentőséggel bírnak. Köszönöm, hogy olvastál, és ilyen szépen leírtad nekem a gondolataid! Belém láttál... :-)
Aysa! Te most írtál nekem először, és ez is különös öröm. Sally! Reméltem, hogy neked fog tetszeni. Halandzsa! Köszönöm, hogy velem , velünk ünnepelsz!
És egyáltalán mindannyiótoknak nagyon köszönöm, boldoggá tettétek a mai napomat!
2007-11-19 13:15:05
Nagyon szép lett! Nekem is tetszik!
2007-11-19 12:04:28
Nagyon köszönöm nektek! Dorothy, számomra meg van a jelentősége a kettőnek, de hát ezt csak én tudom. Ehhez a vershez a legkedvesebb barátném zenét is írt. Igaziból úgy gyönyörű, de hát az nem tudtam nektek megmutatni. :-(
2007-11-19 09:06:52
Gyanutlanul belekezdtem, gondoltam kedves kis hangulatos, gyöngédséget sugárzó versre találtam, aztán egy óriásit fordítottál a hatodik sorral és most az én szivem is vérzik. Szépséges szép vers, de átírom, nem bírom megállni, (ilyen dög vagyok) utólag a két haloványban a két szó kérdéseket tesz fel, miért kettő, mi az a kettő, válasz nincs, újítás: csak halovány csók voltál. Ismét bocs, úgy látszik ez már szokássá válik nálam.
2007-11-19 08:45:36
Ebben a nyolc sorban most elrejtettél valamit, ami nélkül számomra a vers nem vers. Az értelmet elviszi egy határvonalig, s a csodába, a rejtettbe, amit csak sejteni lehet, az értelmet már nem engedi belépni. A múlandót áthatja az öröklét, amitől ünnep a pillanat. Számomra ez a legszebb alkotásod eddig. Gyönyörű lett !