Feltöltve: 2007-11-18 23:24:24
Megtekintve: 6221
Hajad
Hajad szomorúfűz lomb,
szél fésülgeti,
napsugár fonogatja,
megmelengeti.
Szél voltam és napsugár,
mégis idegen,
két halovány csók voltál
gyűrött szívemen.
szél fésülgeti,
napsugár fonogatja,
megmelengeti.
Szél voltam és napsugár,
mégis idegen,
két halovány csók voltál
gyűrött szívemen.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-19 15:09:37
Gitárfa bocsásss meg! Nagy sietségemben borzasztó figyelmetlen módon elfeledtem neked válaszolni. :-( Pedig nagyon sokat jelentenek a szavaid, már csak azért is, mert számomra a te verseid különös jelentőséggel bírnak. Köszönöm, hogy olvastál, és ilyen szépen leírtad nekem a gondolataid! Belém láttál... :-)
Aysa! Te most írtál nekem először, és ez is különös öröm. Sally! Reméltem, hogy neked fog tetszeni. Halandzsa! Köszönöm, hogy velem , velünk ünnepelsz!
És egyáltalán mindannyiótoknak nagyon köszönöm, boldoggá tettétek a mai napomat!
2007-11-19 13:15:05
Nagyon szép lett! Nekem is tetszik!
2007-11-19 12:04:28
Nagyon köszönöm nektek! Dorothy, számomra meg van a jelentősége a kettőnek, de hát ezt csak én tudom. Ehhez a vershez a legkedvesebb barátném zenét is írt. Igaziból úgy gyönyörű, de hát az nem tudtam nektek megmutatni. :-(
2007-11-19 09:06:52
Gyanutlanul belekezdtem, gondoltam kedves kis hangulatos, gyöngédséget sugárzó versre találtam, aztán egy óriásit fordítottál a hatodik sorral és most az én szivem is vérzik. Szépséges szép vers, de átírom, nem bírom megállni, (ilyen dög vagyok) utólag a két haloványban a két szó kérdéseket tesz fel, miért kettő, mi az a kettő, válasz nincs, újítás: csak halovány csók voltál. Ismét bocs, úgy látszik ez már szokássá válik nálam.
2007-11-19 08:45:36
Ebben a nyolc sorban most elrejtettél valamit, ami nélkül számomra a vers nem vers. Az értelmet elviszi egy határvonalig, s a csodába, a rejtettbe, amit csak sejteni lehet, az értelmet már nem engedi belépni. A múlandót áthatja az öröklét, amitől ünnep a pillanat. Számomra ez a legszebb alkotásod eddig. Gyönyörű lett !