Reménykedjek napsugárba,
aranyhalba, boldogságba?
Szélnek halk fújásába,
szerelemnek édes csókjába?
Fának vastag tövébe
meghúzódva szerényen,
s, majd lvek mulva
hulljon le a hó szívemre újra.
Nemszabad reménykedni
csak élni, napról-napra
s ,majd magához szólít
a végtelennek hívó hangja.