Egy,
Röntgenképen sugárzó apró,
Magzatpózban pihenő embrió.
Fejletlen kezével szorítja foglyát,
Élete dobókockáját.

Kettő,
Tizenéves gyermek,
Él, s tanul, szereti az életet
Még védelmezik szülei,
Dob egyet, bár bele se gondol,
S kezében ott a kocka.

Három,
Ifjú lett a gyermek,
Gondjai lassan emésztik,
Védelmet se érez,
Dob egyet és már tudja,
S kezében ott a kocka.

Négy,
Ifjúból lett férfi,
Ki hallgat a parancsszóra,
Ha országa csatába hívja,
Dob egyet, s egészen el is felejti,
S kezében ott a kocka.

Öt,
Férfiből lett apa,
Ki gyermekeit ringatja,
S oltalmazza családját,
Dob egyet, s vállalja már,
S kezében ott a kocka.

Hat,
Öreg lett az ember,
S mikor már a halál torka nyeli el,
Dob egy utolsót, s sorsát várja,
S már más kezébe hull a dobókocka.