Feltöltve: 2007-11-17 07:48:13
Megtekintve: 6097
Repítse feléd
Szürke fátyol terül a tájra
Dér ül egy dermedt madárra.
Csörren az ág, hullik a dara,
Nyugszik még a Nap sugara.
Bennem éledő-fények cikáznak
Minden vörösvértestem bejárnak,
Míg szívem, ez a meleggombolyag
Lágydobbanásokkal feléd halad.
A vízforraló szuszog, páráját ontja,
Zöld teában szunnyad az aroma,
A csésze még álmosan ásít,
Majd nyugalmát adja egy kanálért.
Én, ki a forró nedűbe kortyolok,
S mint örökké, most is Rád gondolok,
Hajtom az idő fagyos kerekét,
Repítse feléd álmom virágos szekerét.
Dér ül egy dermedt madárra.
Csörren az ág, hullik a dara,
Nyugszik még a Nap sugara.
Bennem éledő-fények cikáznak
Minden vörösvértestem bejárnak,
Míg szívem, ez a meleggombolyag
Lágydobbanásokkal feléd halad.
A vízforraló szuszog, páráját ontja,
Zöld teában szunnyad az aroma,
A csésze még álmosan ásít,
Majd nyugalmát adja egy kanálért.
Én, ki a forró nedűbe kortyolok,
S mint örökké, most is Rád gondolok,
Hajtom az idő fagyos kerekét,
Repítse feléd álmom virágos szekerét.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!