Keserű ez a mai nap,
Sír körül emberek, embert gyászolnak,
S a fákon halálvarjak keserűen kárognak.
Hallom, ahogy az elmúlás dögkutyája,
Kuncogva bújik meg a sírok mögött
S elhalt lelkeket zabál.
Becsukom szemem, figyelek a szélre,
Érzéseket fúj felém, fájdalmat,
Ekkor megrettenek, de tovább figyelek.
Emlékek, boldogak és szomorúak,
S ezek közt áttör egy mondat,
Húson, sziklán és akaraton,
Nem egy sír, hanem több felől,
Sőt, az összestől.
Figyelek... Hallom:
- Boldog vagyok, bárhol is vagyok. -