Találkozásunk után,hamar elváltunk. A kereszteződésben. Te mentél a Duna felé, én pedig,a zöld fasoron a városba. Szótlanul váltunk el.Menet közben eszembejutott,hogy nálad maradt a lakáskulcsom,a táskádba tettem. Nekem nem volt zsebem.Gondolkodni kezdtem,és azt gondoltam,hogy ne gondoljak gondolataimmal,arra a gondolatra,amivel első gondolatomat gondoltam.A gondatlanságomból, gondolattalanság lett, de ez elkezdte uralni a gondolatot, ami a gondolatot, gondolattalanná tette. Gondolattalanított lettem,gondoltam.Táskád is volt? És benne a kulcsom? Elváltunk a kereszteződésben? Dunapartra mentél? Én meg a városba? A zöld fasoron? Mi történt? Beteg vagy ,vagy én?