Egy szerelmes ember orvoshoz ment reggel,
A szívén sebekkel, hegekkel.
Elhagyták és becsapták a lelkét meggyötörték.
Minden reggel, minden este,
A szívét összetörték.

Nem az egészet, csak a maradék darabot,
Amit nem marcangolt szét, amit azért hagyott,
Az Érzés,
A Féltés,
Hogy tudjon még vérezni.
Útálni, hazudni, csalódottan élni.

Szíved helyére teszek be májat.
Agyad helyére disznózsírt és hájat.
Aki ilyen beteg szívvel tudott boldogan élni,
Tud majd a májjal is félni és remélni.

(-mondta az orvos, s ezzel nekilátott,
Szívét kidobta, májából kivágott
egy darabot.
S az érzéshez egy új szervet kapott.)

Mivel szíve nincsen
Boldog már nem lesz.
Érzelmi vámpírként, érzelmet elvesz.
A mája az önzéstől egyre csak hízik,
Önző módon csak magában bízik.
Háj és zsír van az agya helyett.
Egy önző ember szerelmes sosem lehet!