Feltöltve: 2005-05-15 22:31:32
Megtekintve: 6071
A Fény győzelme
Milyen furcsa ma az éjszaka.
Apró léptek, neszek halk zaja.
Az égen csak úgy ragyog a Hold.
Oly erősen világít ma,
Fényes lesz tőle az éjszaka.
Az égen szikrázik a Hold.
Betör a lidércfény mindenhova,
Boldog álmok tűnnek így tova,
Az égen újra felfénylik a Hold.
A fényben gonosz sötétség bújkál
Néhányan utoljára érzik már...
Az égen szinte izzik a Hold.
A fényárny körbefog mindent, s
Szorításából szabadulás nincsen...
Az égen megvillan a Hold.
Baljós dolgok szabadulnak el
A sötétség mind teret nyer.
Az égen gúnyosan süt a Hold.
Az élet lassan megfagy,
A kétségbeesés magasba csap.
Az égen a Hold csak úgy kacag...
De lám! Egy piciny csillagocska
(önmagát feláldozva)
Fényét a Holdnak adja, s
Az égen megsápad a Hold.
Másféle fény sugárzik belőle
Ő pedig sápad, sápad tőle.
Az égen alig pislákol a Hold.
Erejét csak veszti, veszti,
A sötétséget elereszti.
Az égen kialszik a Hold.
A szelíd sugár táncos lépttel
Megvívott a lidércfénnyel.
Az égről immár eltűnt a Hold.
Apró léptek, neszek halk zaja.
Az égen csak úgy ragyog a Hold.
Oly erősen világít ma,
Fényes lesz tőle az éjszaka.
Az égen szikrázik a Hold.
Betör a lidércfény mindenhova,
Boldog álmok tűnnek így tova,
Az égen újra felfénylik a Hold.
A fényben gonosz sötétség bújkál
Néhányan utoljára érzik már...
Az égen szinte izzik a Hold.
A fényárny körbefog mindent, s
Szorításából szabadulás nincsen...
Az égen megvillan a Hold.
Baljós dolgok szabadulnak el
A sötétség mind teret nyer.
Az égen gúnyosan süt a Hold.
Az élet lassan megfagy,
A kétségbeesés magasba csap.
Az égen a Hold csak úgy kacag...
De lám! Egy piciny csillagocska
(önmagát feláldozva)
Fényét a Holdnak adja, s
Az égen megsápad a Hold.
Másféle fény sugárzik belőle
Ő pedig sápad, sápad tőle.
Az égen alig pislákol a Hold.
Erejét csak veszti, veszti,
A sötétséget elereszti.
Az égen kialszik a Hold.
A szelíd sugár táncos lépttel
Megvívott a lidércfénnyel.
Az égről immár eltűnt a Hold.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!