Gyönyörű fényes bundád,
Mint guruló kicsi dunyhát,
Látlak haladni a szobán át.
Hallom piciny körmeid kopogását.

-már csak vízióm 19 év után-

Várom, ébresztésed szuszogását,
Kicsi mancsod az ágyamnál,
Ágaskodva a reggeli cukorért,
Sürgető toporgásod, az első ajtónyitásért.

Gyönyörű értelmes szemed,
Ahogy szavamat lested,
Ha nem szóltam is érteted,
Gazdám most örül, most meg mérges.

A falatot a számból kinézted,
Mindenben megosztoztunk véled.
Hosszú utakat tettünk meg együtt,
Számos barátot szereztünk.

Tizenkilenc évig életem társa voltál,
Nevettettél, vigasztaltál.
De ma hatalmas űrt hagytál.
Ne tudom, hogy bírom? Elaludtál.

Nyugalmas, szép álmot kívánok,
Emlékeinkben, képek közt turkálok,
Pórázzal a kezemben csak állok, állok.
Még egy ilyen navigátorra, hol találok?

Kicsiny tested elfáradt,
Örültél a liftes háznak,
Befészkelted kosárkádat,
Kis masszírozásért, ontottad háládat.

Hiányzol reggel, délben, este,
Hiába vagy tisztességgel eltemetve,
Élek nélküled keseregve.
Itt hagytál, lelkemben újabb űrt teremtve.

Kecskemét, 2007. 11. 04. Szerető gazdád, társad, Erna