Ó, hatalmas fallosz, merevedő dárda,
Vérpiros makkod, hatalmas kokárda!
Oly izmos, rugalmas, hímtagnak születtél,
Köszönd az istennek, hogy ilyenné lettél.

Vöröslő makkod, cseresznye gyümölcse,
Nektárt csöpögtet éhező méhembe.
Sikamlós, tűzforró, vulvám magába szív,
Durungod méhemen jó nagyokat taszít.
Betelni én veled nem tudok eléggé,
Kéjes sikkantásom biztosan az égé.

Minő élvezettel sikálod hüvelyem,
Beleremeg, testem, és mindenem.
Pokoli kéj tüze emészt el veled,
Ne hagyd abba, míg örömedet leled.
Amikor már kéjünk a csúcsra ér,
Bíborfurulyádon új élet dala kél.

Hatolj belém, te óriás nagy, hímtag,
Oroszlán sörényű, bozontos, bávatag.
Bólogató kútágas izzó vulvám mélyén
Lekókadó íjad megrogyik a végén.

Ó kéjforrásom, G pontomnak álma,
Ezekután hej, látlak-e még máma?