régen, télen, a szükségben, mikor rőzsét
futottunk gyűjteni szerteszét,
futottunk, gyerekek, szedtük-hordtuk,
sparherdba, kályhába bedurrantottunk,
boldog-mohó képpel a konyhában forogtunk,
a melegben boldogok voltunk, duruzsoltunk,
és lestük, sarjadásában éhes-korgó gyomrunk
teletömni nemsokára mivel fogjuk,
tele ám, lyuk ne legyen rajta,
de egy se, mert bizony arra
csak újabb morgó korgást hallatna,
Istenem, de sokszor is így esett,
rőzse, sózott, hajában főtt krumpli, pogácsa,
szaladtunk is érte a meleg-finom konyhába,
Anyánk zavarban volt, csak ez tellett,
de hát egy gyereknek még mi kellett,
betyáros öröm volt ez nekünk,
Istenem, csak legyen rőzse mindenütt!

(1974.)