Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Fefo
Alkotások száma: 265
Regisztrált: 2007-05-19
Belépett: 2010-10-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (8)
-Egyéb prózai alkotások (7)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (223)
-Társalgó (4)
Képgaléria
-Digitális alkotások (5)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2007-11-08 08:45:38
Megtekintve: 6112
Búcsú üzenet
Ég áldjon barátom,
belátom, nincs szükséged rám,
hiába várom jó szavad
a válasz elmarad,
csak magadban dünnyögésed
küldi felém a hideget,
akkor meg minek rimánkodjak,
mint csüggeteg koldus a sarkon,
hiába tartom kezemet,
már alamizsna sem hull bele,
csak a némaság,a megvetés jele.
Azzal meg mit kezdhetek?
hát visszaadom lelkem ragyogását,
tükrödben termett képemet,
nem baj, ha láthatatlan leszek.
Árnyéka a semminek.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-15 23:53:49
"visszaadom lelkem ragyogását"...és elengedem a "tükrödben termett képemet"...lenyűgöző gondolataid vannak! tux...

2007-11-10 16:28:36
Nagyon fájdalmas, magányos, érzéseket keltesz bennem, elengedni valakit sokszor lehetetlen.
2007-11-09 00:03:29
Nagyon szeretem ezt a versed is. :))))
2007-11-08 13:23:06
Meg én is... Bizony, hogy szép!
2007-11-08 10:09:07
Bár csak én tudnék így viszonyulni az elutasításhoz... Szép!