Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Dunyha
Alkotások száma: 181
Regisztrált: 2007-08-26
Belépett: 2015-06-19
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (105)
-Egyéb prózai alkotások (8)
-Gyermekrovat (Versek) (4)
-Versek (41)
-Társalgó (10)
Képgaléria
-Fotók (13)
Feltöltve: 2007-11-07 11:59:55
Megtekintve: 6637
Éjszakai koncert
Éjfél felé járt. Sehol egy lélek a falusias, kanyargó utcákon.
Ez még tényleg Budapest lenne?
Csak mi ketten lépkedtünk vidáman fecsegve. Hűvös volt kissé, de a pulóver mellett a találkozás öröme is melegített bennünket.
Mesélt, mutogatott, felelevenítette gyermekkori élményeit. Az idegen házak színt és értelmet kaptak számomra is, ahogy kacagva mesélte kedves emlékeit. Összetéveszthetetlen hangja, magával ragadó energiája, kislányos huncutsága betöltött körülöttünk mindent.
Lassan elértük a templom épületét. Nem volt túl nagy, inkább tömzsi és hívogató.
Csikordult az oldalsó vaskapuban a kulcs. Aztán újabb zár, majd beosontunk a sekrestyébe.
Tömény virágillat csapott meg bennünket, a sok csokor még egy temetési szertartásról maradt ott. A fogason katonásan sorakoztak a ministránsok fehér köntöskéi, amelyeket a szép zöld miseruha vigyázott kedvesen figyelő szemmel. Az egyik falat teljesen betöltötte egy régi, hatalmas szekrény. Ki tudja, mi mindent rejteget?
Kapcsolók kattantak, majd beléptünk a szentélybe.
Nem éreztem úgy, hogy áhítatoskodnom kéne, hisz minden barátságos volt. A padok, az oszlopok, a kőből faragott szenteltvíztartó, az alacsony oldalsó ajtó, s az icipici csigalépcső, ami felpördült a karzatra.
Odafönn nem fogadott túl sok berendezés, csak néhány szék, egy apácarácsos ajtócskával becsukható polc a kottáknak, s egy ventillátor, amiről vicces papírhernyó lógott.
A csicsergős, idekapok-odakapok, egyszerre százhúsz dolgot csinálok lány a szemem előtt alakult át miközben helyet foglalt a kicsiny padon a kétszázötven éves orgonánál.
Derekát egyenesre húzta, vörös haja csillogott a fényben ahogy ujjai találkoztak a hangszerrel.
Hangja már elfáradt így éjszakára, néha elcsuklott, mégis mint valami kristálytiszta folyam ömlött le a karzatról, és erőteljesen betöltötte az egész templomot.
Az angyalok és én tágra nyílt szemmel hallgattuk: "Jézusomnak szívén megnyugodni jó..."
Csak mi voltunk ott azon az éjszakán. Az égi őrök talán hangfogókat helyeztek az ablakokra, mert a tisztelendő úr békésen aludta tovább álmát a néhány méterre lévő plébánia egyik ablaka mögött.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-08 10:27:00
Nagyon szép, kedves élmény. Ezt az érzést pedig kellő alázattal írtad le és számomra maradéktalanul átjött a mondanivalója. (bocsánat az "átjött" szóért, de nem tudtam másképp kifejezni magam) Gratulálok!
2007-11-07 18:50:57
Az volt valóban. Köszönöm!