Blicc Előd éppen zötykölődik állva a metró egyik kocsijában. A még friss, meleg hot-dogját harapja ügyetlenkedve. Mindig vesz reggelente valami meleg finomságot a Megnesz Elek utcai metrómágálló feletti kis büfében. Az ajtónak dőlve - ami mellesleg tilos - tömte magába a reggeli falatokat, amikor egy hirtelen lökés érte. A metrókocsi sűrűn tesz ilyet, ha gyorsan haladva kanyarodik. Főhősünk sikeresen leette magát. Hosszú ketchup csík folyt le a fekete pulóverén.
- Legyen szíves, tudna nekem adni egy... - Amint megszólította az utastársát zsebkendőt kérve, az végig sem hallgatta, felállt és arréb lépett. Gondolta Előd, hogy legalább így helyet lehet szerezni, de most nem ez a legfontosabb.
- Elnézést, hölgyem. Tudna adni...
- Hagyjon békén, nincs apróm! - Pedig a áldozatunk nem tűnt hajléktalannak, de a hölgy is arrébbhúzódott. Még pár embert megszólított, de senki nem segített. Aztán a kocsi másik végéből elindult egy alak. Egy mackós, nagydarab, rövidhajú utas volt. Gondolta, hát megszólítja.
- Elnézést uram, tudna nekem segíteni?
- Természetesen. Mi történt a pulicsjával? Összevérezte?
- Ó dehogy is. Leettem ketchuppal.
- Értem, uram megmondaná a nevét?
- De miért van erre szükség, csak egy zsebkendőt szeretnék kérni? - Ekkor az utas egy kék szalagot húzott fel a felkarjára.
- Uram, jegyeket, bérleteket kérek felmutatásra. Tudta, hogy a VKB járatain tilos az étkezés? Meg kell büntessem...


Alsónémedi; 2007 November 6.