Tegnap éjjel
Nyögtek a fák,
A síró szél
Tépett ruháit dobálva
Tébolyodva szaladt.
Terhes felhők
Ólom könnye szakadt
A ráncos földre.
Az eget ellepő
Károgó varjak
Fekete szárnya alatt
Sárpatak
Árjában úsztak
Halott falevelek.
Egy sápadt színűn
Remegett
Esengő szívem
Árnya
És vallomása:
Szeretlek!
Mára kitisztult az ég.
Elbűvölten nézem, ahogyan
Selymes hajad fésülöd,
És éled az éltető
Ünnepi fény szemedben,
S hogyan öltöztet
Az ébredő nap
Tobzódó színekbe.
Csók-piros
Pihegő ajkad
Mosolyt ölt magára,
A szenvedély rózsája
Kiül az orcádra.
- Míg nem figyelsz
E percet ellopom,
Elrakom magamnak
Az ínséges napokra. -
Kéjesen mártózok meg
Tükreid
Smaragd tavában
Hol tested bársonya
Hullámként simul hozzám.
Mondd, hogyan lehetsz Te
Mennyem és gyehennám?