Ősz van már javában,
Hullanak a levelek,
De a kertemben,
Egy rózsaszál
Még nem tudja ezt.
Kipattant,
És bimbó lett belőle,
Dacolva a csöpögő esővel.
Néztem, ahogy bontja szirmait,
Hogy gyönyörű
Rózsává válljon itt.
Sziromból van a ruhája,
A főkötője, és a sálja.
Ő most akart kinyílni,
Élni és virulni,
És az ősz színeibe,
Egy erős vöröset vinni.
Mert vörös volt a színe,
Mint a szerelemé,
Hírdetve, hogy nem számít,
Hűvös-e az idő,
Vagy fú a nyári meleg szellő.
Egyedül van, egyszál egymaga,
Szirmait bontja,
És illatát ontja.
Kinyílott, hogy minden
Szépségével pompázzon,
És életünkbe egy kis
Színeset is hozzon.