Kihaltak az utcák, nem vagy sehol.
Egész éjjel arcodat kerestem.
Mondtad visszatérsz álmomban valahol,
nem hittem.
Hatalmas szívedet zálogba tettem.
Helyette kaptam aranyat, csillogót,
nehéz most téged szeretnem

Erős szavaid morzsáin éltem,
szenvedtem, s amit adtál lelkedet,
kukába tettem. Rodhadt tanok, igéretek
közé, bűzlő, nyúlós, hamis igazakra.
Nélküle most elveszett vagyok,
segits nekem,
Egész éjjel magamat kerestem.
Mondtad visszatérsz álmomban valahol
S mikor a falak mögé nézek
téged kutatva, megjelensz, s üzensz :
Ne féljek..........
Az éjjel mégis magamat kerestem.

Boldognak kéne lenni, s élni, élni,
nem félni semmitől!
S ha szólnak a harangok mindent remélni!
Magányos, sajgó szívedet szeretni,
védni!
Egész éjjel lelkedet kerestem...







Kissé megkésve, halottak napjára....