Feltöltve: 2004-04-10 14:33:07
Megtekintve: 6324
Vér-gyökér, búcsú
Testemben mélyen, rozsdás szögek,
A múlt megmaradt temetetlen holtjai.
Lángba borult véres szemem, mond mit látsz?
Melyet soha fel nem fogsz és tovább hasadsz lelkem fájdalma,
Süvítő monoton zúgása, húsom rothadó, vonagló gerince.
Kényszerzubbony…, megtört fecskendők…
Fiolák… gumifalak… rácsok, melyekre kétségbeesetten kiáltok:
Elég!!
Kiábrándult émelyítő élvezetet nyújt, ha vágok…
Ha másoknak oktalanul is okozok fájdalmat,
S tovább vágok, vágok s tépek,
Míg csontot, bordát nem érek,
Most már minden mindegy…
Fogaimat ereimbe mélyesztem és csak szívom,
csak szívom fáradt keserű vérem.
Artériát vágok, gyomrot, hasfalat,
Nem hivatás, csak élvezet, mások testét fájdalommal tömni meg…
A távolban még ott, ott a reális élet nyers, durva képe. – Már vége…
Elhagyok mindent és mindenkit, sietek…
Nem várakoztatom az elmúlást: most már úgy is minden mindegy…
Viszlát élet, s viszlát hazám, viszlát szerető anyám és temetetlen létem,
Most már minden mindegy… úgyis elmegyek,
Kihűlt testemben mélyen, a rozsdás szögek új embriót keresnek,
Ti csak tovább szenvedjetek!
A múlt megmaradt temetetlen holtjai.
Lángba borult véres szemem, mond mit látsz?
Melyet soha fel nem fogsz és tovább hasadsz lelkem fájdalma,
Süvítő monoton zúgása, húsom rothadó, vonagló gerince.
Kényszerzubbony…, megtört fecskendők…
Fiolák… gumifalak… rácsok, melyekre kétségbeesetten kiáltok:
Elég!!
Kiábrándult émelyítő élvezetet nyújt, ha vágok…
Ha másoknak oktalanul is okozok fájdalmat,
S tovább vágok, vágok s tépek,
Míg csontot, bordát nem érek,
Most már minden mindegy…
Fogaimat ereimbe mélyesztem és csak szívom,
csak szívom fáradt keserű vérem.
Artériát vágok, gyomrot, hasfalat,
Nem hivatás, csak élvezet, mások testét fájdalommal tömni meg…
A távolban még ott, ott a reális élet nyers, durva képe. – Már vége…
Elhagyok mindent és mindenkit, sietek…
Nem várakoztatom az elmúlást: most már úgy is minden mindegy…
Viszlát élet, s viszlát hazám, viszlát szerető anyám és temetetlen létem,
Most már minden mindegy… úgyis elmegyek,
Kihűlt testemben mélyen, a rozsdás szögek új embriót keresnek,
Ti csak tovább szenvedjetek!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-04-28 15:15:47
A régi dolgaimban sok hatással voltak rám azok, kiket nagyra tartok, így pl. József Attilát is, és most hogy említetted, elültetvén fejemben a pici bogarat, gondolkodóban estem-ejtettél. A Tiszta szívvel meglehetősen hasonló képekkel dolgozik, talán ezért érezted így, ahogy most utólag már én is, no sebaj :) írni meg ma már ritkán írok, de ha igen, akkor a mélyet és őszintét, nem felszíneset, sorozatgyártó rímszalagot. Régen sokat írtam, mert sokkal intenzívebben kerültem az élet perifériájára, mint most. Köszönöm!
2006-04-27 12:22:40
Lehetek őszínte?
Nekem vhogy József Attila..
Ez az ami először a versről eszembe jutott, aztán a sorok mögött tényleg a 21. század József Attilájára bukantam.
Nem hiszem, hogy az itt lévők dolga megítélni elítélni az embereket, ezért én sem teszem, istent játszani szar dolog.
Csak remélni tudom, hogy még jó pár verset írsz =)
2005-06-27 23:24:05
jó a vers...én itt új vok és baromi jó h megtaláltam ezt az artagora.hu-t mert itt vannak értelmiségek....talán elmebeteg vagyok de szertem ha vki a drogokról ír,mert az ilyen ember talán már kóstolta az élet sokfajta ízét és van fogalma róla mit jelent érezni vmit,bármit....
a többi versed is okés amit eddig olvastam...
megnyugtató h a számítógépem monitorján egy kis művészet is meg tud jelleni ha ide kattintok...:)
2004-12-13 14:29:15
ez is jo