Trombitál az elefánt
Két nagy füle legyez ám!
Te meg füled hegyezd,
Halld, mit mondok neked.

Ormótlanul nagy a lába,
S összetapos halálra,
Ha bekerülsz alája.
Trombita az ormánya
Azzal fújja hátra
A homokot magára.
Imádja a sárdöngölést,
Pocsolyázást, semmittevést.
Rá sem ismersz, ha kiszáll,
Nyakig sáros bőre már.
Most nem olyan ledér, s pőre,
Merthogy nincsen szőre!

De akkor is marad egyelőre,
Szürke, és elefántszerű:
Az a vastag, ráncos bőre.
Ilyen hát az elefánt,
Nagydarab, de sosem bánt!