Tétova lépés előre, kettő hátra..
Semmi sem késztet elindulásra.
Lustán, gondolatban játszol,
S lemaradsz egy kirándulásról.
Novemberi, szelíd napsugár,
Csípősen, könnyetcsenő fátylat borít,
Mindenre már.
Inkább maradsz.
Kandalló tüzénél szunnyad az édes nyár,
Behúzódott, s parázsban égő gondolat:
Ahogy emlékszikráival megsímogat.
Buja éjszakák, bódító illata
Szemed elé, a tűz villantja.
Bezárt a természet.
Leltárra készül, számbavett mindent,
Téli pihenésül.
Künn már a december előfutára,
Zúzmara telepszik bokorra, fára.
Csupasz föld és hegyhát kap,
Jó meleg hóbundát.
Tavak s patakocskák,
Gyémántos jégruhát.
Fa törzse feszít, büszkén, dacosan
Égre veti ágát, jégbefagyottan.
Novembert írunk, a karácsony közel már
Minden lélekben szeretet muzsikál.