Sötétbe borult az este.
Mécsesmilliárdok temetőszerte.
Mintha földreszálltak volna a csillagok
A sírokon a gyertyafény
Pislákolva ragyog.
A szeretet gyújtotta
Piciny kis világok
Most mind, valakiért kaptak lángot.
Kanóc lobbanása életük emléke.
Felidézve őket szívünkből, félve,
Arcunkon könnycsepp gördül érte.

Narancsfény árnyékszik, körülleng,
Ölelő pillanat, az átutazóknak.
Még lentről nézed a csillagokat,
De majd, megcseréled azokat.
Minden marad a helyén akkor,
csak te leszel fönt,
S lent, aki rád gondol.
Fájdalom és mosoly égeti a gyertyát:
A Szeretett hiánya, s emléke maradt rád.