Szemünk könnybelábad,de emlékezünk
Egyszer végetér az élet,nincs tovább
Bolondos lelkünkkel ,mindent felejtünk
Néha sírj velen ,ha betelt a pohár

Mondd ,a szíved mélyén, van-e ami éget?
Meddig gyűlölsz engem,hogy most megbocsáss?!
Mást nem kérdeznék,hisz ismerlek téged!
Néha sírj velem, ha betelt a pohár!

Nemfogunk változni,senki kedvéért
Messze költözünk, hisz mindenki ránk vár
Boldogan nyújtanám, szívem melegét
Néha sírsz velem,ha betelt a pohár?