Térdig gázolunk az utcakőben,
s part oly messze még.
Ott már úszhatnánk a jóban,
nem kell, ... velünk a csónak
vállunkra vetve.
Zsebében ígéret, amit
olykor sietve tettem.
Nem hittem, nem hittem!

Hol borul még el,
s dől fel az ég?
Alattam nehéz könyvek,
lábam mégis eléri a víz.
Úszni kéne velük, veletek,
de mégsem, testem lehúzza csónakom.
Hová, merre, kihez, miért?
Kinek kell egy síró barom?