Szeretem a Tapírt.
Látványa azonnal letepert.
Lábam előtte, a földbe, gyökeret vert.
Csak bámultam
Hosszú testét és fejét,
S nem értettem:
Őt, miért csak egyedül nézem én.
Tömegek álltak a zsiráfnál,
Az elefánt is népszerű volt
Ám, senki sem jött kívülem,
A Tapírhoz.
Pedig ő is ormányos,
Mint hatalmas testű társa,
A szomszéd ketrecben lévő, elefántka.
Igaz, ez csak miniormány,
Szeme kicsi, lába is oly vékony formán...
Füle, mint a disznóé, lába patás
Mint a lóé.
Hátsó felén kunkorodik farka
A fene, aki a Tapírt akarja!
Nem egy erotikusfajta.
Nagy orrlyuka, apró foga, és szeme...
Nem oly szép a külseje.
Ám a lelke szelíd galamb.
Szeretem őt. Nagy kaland.
Érzi is a szimpátiám.
Felhúzza hát nagy orrlyukát:
S rámfújja mind, bús bánatát.