Ádáz tekintettel
Belőled csemegéz,
Surranó léptekkel
Bujkálni kész.

Ideje nem jött el,
Tudja jól még.
Ideje közeleg,
Tágul a tér...

A Jó és a Rossz háborúja ez,
De éles határ aligha lesz.
Isten és Sátán összecsapnak,
Háború lesz, mely nemzeteket fal.

Bennünk rejlik mindkét erő,
S eldönti majd a sors, a zord,
Hogy melyiknek jut a temető,
Ha egyszer fátylat bont a Hold.

A Hold, mely sűrű fényárral
Sejteti a hűvös éjszakát,
S mellyel szemünkbe, lopva
Ébresztő sugarakat bocsát.

A felismerés pillanatában
Tekintetünk eggyé válik majd vele,
S szembesülünk a gondolattal,
Hogy talán a nappal nem jön többé el.

Kénes szag és mennyei illatok
Áradnak mindenfelől,
Majd egy árvának tűnő foton
Célt találva öl.

Kikerülve néhány kósza lelket
Tisztítótüzet szítva bolyong,
Végül munkáját bevégezve felszökken,
S a Nap diadalmasan ragyog...