Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Dorothy62
Alkotások száma: 11
Regisztrált: 2007-10-26
Belépett: 2010-03-24
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (11)
Feltöltve: 2007-10-27 13:44:19
Megtekintve: 6115
Szédülés
Kábultan bolyong bennem a lét.
Holtak markában sorvadok.
Ha meghalnék, ki tudná
néked adni a holnapot?
Lesz még időm míg szívemet
pirosra csókolod?
Ha nem leszek keress meg, ott
vagyok hol napkeletkor az
eső mosdatott engem, szellő
borzolta arcodat, füledbe súgta,
hol vagyok.
Hagyd ott! Ne várd a hajnalt!
Hol göröngy takarja testemet
a földben, mit a halál ellopott!
Gyere, hadd simítsam könnyeid,
nézzük a lemenő napot.
Lesz még időm míg szívemet
pirosra csókolod?
Vigyázok rád, hová te mégy, én
már régen ott vagyok.
Kezed fogom (ha kell), ne félj
ha elérkezik a holnapod.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-28 18:30:14
Tecc Grat! Szép Összetett
De ez nem kritika!
Magyarul annyit írnék ide hogy remek vers4 Zsuzsával egyetértek a legmesszebbmenőkig!
2007-11-08 07:28:22
Értem az üzenetet Moo..., számomra is ez a "tisztaszívállapot".
2007-11-03 08:57:03
Én is ezt szeretem a legjobban, abból a néhányból amim van.
2007-10-29 12:35:55
Köszi nagyon jól esik.
2007-10-28 20:33:45
A vers az, amit ha olvasol dalol, vagy zümmög, amit ha olvasol átölel, ringat, ha szomorú, te is szomorú leszel, ha boldogság csillan benne, az a te lelkedben is ugyanúgy villan fel.
Ezek után csak azt mondhatom: Ez egy igazi VERS !. Mindezt átéreztem benne !
Írj sokat, hogy szebb legyen az életünk szeretettel fefo
2007-10-27 20:51:12
Üdv Dorothy62!
Értelek.