Valóban vége mindennek, szép csendben nyugszanak a lelkek
Egyéb napokon csak kevesen róják itt az élők kátyús magánútját

Mint piciny város ezernyi fénye-millió gyertyaláng néz az égre
Sokan soknak tartoznak imával, pénzzel vagy munkával megváltják virággal

A gyilkos is pihen- pont úgy mint a hős a háború senkije, vagy épp az eszelős
Rendezi a testek házát a sírásó- nem kísérti szellemes szó

Ezernyi ember igyekszik leróni, a kegyeletet e-napon komolyan gondolni
Sokan csak a haszon nagyságát lesik- Vándorol az érzés lélektől lélekig

Itt nézem én is a szépnek csak ma mondhatót . A lelket idéző csontot tárolót
Nem várom a napot , mert jön az majd magától Mikor lelkem elszakad e feslett világtól

És akkor majd én is! Nézem a népeket Tudom majd ki átkoz s ki gondol szépeket