Proklos nekem kedves kritikájára válasz:
Noss igen,vannak igazságok szavaidban.Az önsajnálatot néha már érzékeltem sajnos magamban,olyankor messze próbálom elküldeni..szerencsére sikerrel. Viszont ha van vmi ami bánt,az nagyon el tud rabolni,oda ahonnét nehéz kimásznom.. (fekete falak,amik veszélyesek)
A boldogságot is látom a világban,és szoktam róla írnogatni..elvétve:) valahogy inkább akkor ragadok tollat,ha vmi bánt..kár hogy ez így van:) Mondjuk egy hete meglepő dolog történt velem,olyan témában írtam versikét amiben még soha:D nem véletlen hogy ide nem teszem feeel..bár eszembe jutott..szóval az igen vidám dolgoról szól;)....
Mégegyszer köszönöm hogy írtál!

hajajaj bajban vagyok,mert ilyen szép kritikára nem tudok könnyen válaszolni...még még még folyamatban:) teszem össze a gondolatkáimat:)

az emészteni télleg rossz szó:| már annyira nem is illik ide:)

Nahát!naaháááát:)

először is:megtisztelőő hogy ennyit írtál nekem!!:)) booldog lenni én!
azt hiszem még emésztgetem az olvasottakat,aztán megpróbálok valamiféle "válaszadással"..

mégegyszer KÖSZIkössszii!!

Az önsajnálat és a kétségbeesés nem ugyanaz, (az egyikben panaszkodsz, a másikban menekülsz; mástól vagy éppen önmagad elől – nincs hová bújnod.) itt mégis mindkettőt érzem, s ezért tetszik, nem könnyű őket úgy egybe olvasztani, hogy azt ne lehessen elsőre érezni, hiszen a panaszkodás maga az elégedetlenség, s ha jogos, ha nem; az bizony panasz.
Nálad azt látom, hogy nem vagy megelégedve azzal ami vagy, azzal amiben élsz, ahol a falak mentén haladsz, és gondolom csikorgatod egyre élesedő ollóid, késeid, melyeket a megfakult vagy éppen ahogy te írtad „fekete falak” élesítenek meg. Vigyázz, mert ez egy olyan fegyver, mely saját kezedben is elsülhet, összevagdalhatod tested, és újabb okot adsz majd az önsajnálatra, vagy csak a panaszra. Ettől függetlenül (vagy éppen ezzel együtt) tetszik, mert mint írtam, ez egy egybeolvadó belső érzés, aminek a kontúrjait nem lehetne érezni, nem szabadna, nálad érzem, hol panaszkodsz, s hol vagy önsajnáló.
Amúgy kicsit az egész Poe-s, de ez nem baj, nagy ember volt ő, és az egész rohadt góth generáció őt isteníti, az ő szája ízét érzem Gothan cityben a Batman-ből, vagy a The Cure lélekvilágában… és még sorolhatnám. Hogy a végére ne vesszünk el, s hogy TE is és más is értse, tetszik. Szeretnék látni más munkáidat, hogyan írsz a boldogságról? Milyen egy tavasz? Milyen egy nyár, a hömpölygő piros pettyes labdáival? Látod?... ezek is e világ szüleményei, lássad őket is, írj róluk, s ha látom, TE is az árny-világ szülöttje vagy, vagy csak jobb a hűvös és penyhedt szobában, akkor átértékelem véleményem.

Hmm..az a baj hogy én néha másoktól remélek megoldásokat..mer magamban nem bízhatok :-| meg nagyon el tudok veszni magamban:)

köszi hogy írtál:)