Egy lusta esős napon,
Fogom a kalapom
Sétálni indulok csak.
Az eső nem akadály,
Szürke a táj, az emberek,
A villamos is, meg a terek..
Hová lettek a színek?
Csendesen ballagok s figyelek.
Nem mosolyognak az emberek.
Se rám, se vissza. Tekintetük borús
Arcukon közöny köszön,
Fázósan sietnek tova, míg bámulok
Én ostoba. Hová tűnt az élet?
A kacagó vidámság, a derűs
Szemlélet? Elmosta az eső?
Kirakatot nézek. Néznék, ha volna:
A körúton mind le van leragasztva.
Eltűnik lassan a belváros,
Hol most is sétálok. Mossa a járdát
Az eső, végig, vizesen léptető.
Tocsogó tócsák bujócskás mókák,
Régmúlt kísérő esti séták jutottak eszembe.
Rongyázott szerelmek, kávéházrandik,
Itt járó szelleme.....
Már tiszta az utca,
A város üres, és fényes.
Esőkopottan régiédes.
Kopog a cipőm a vizes aszfalton
Csak sétálok kicsit az esőben,
Mint régen, a szép időkben.