Mielőtt bárki bármit is gondolna a fentebbi címről, sietve közlöm, hogy sem a romákkal, mint romákkal, sem a komákkal, mint komákkal szemben nem viseltetem előítéletesen.Ellenkezőleg: az azelőtt cigányoknak nevezett romák felemelésének szükségességéről magam is írtam, no, persze, hozzátettem, hogy ilyen emelésekhez erős karok kellenek, sőt, valójában társadalmi emelődaruk.A Hungarian társadalmi emelődaru azonban az ismert darumunkagép és a darutollas darumadár nem túl szerencsés genetikai keverékéből született: amíg nem kell emelni, addig büszkén reprezentál, de, ha ténylegesen emelni kell, akkor inkább kártyalapot emel csak, vagy elhúz másfelé.
A komaságról is mindjárt szólok, kedves dolog az a szívélyes-kedélyes sógorság-komaság, az a "Jó bor, ugye, sógor?"-osan versikés.
Azt viszont nem szeretem, ha magas poszton levő koma, - akár Gyur kán, akár másik kán - cigánykodik /azaz, bocsánat, romáskodik!/, amikor meg kellene adni az elbocsájtásra ítéltetett idős közrabszolgáknak járó felmentési időt-obulust, mert ami jár, az jár, az alól nincs felmentés, nem illik rendeletileg sem cigánykodni /bocs’, romáskodni!/, hogy így, meg úgy, "kismise, nagymise, nem jár nektek semmi se", - az ilyesmi nagyon visszataszító!
Én feltétlenül azon a nézeten vagyok, hogy meg kell védeni a kisebbségeket ebben a kicsi, mégis nagycirkuszsátoros országban, ahol az egykori, jóval a romák előtt bevándorló, magyarok egy ideig sátrakban laktak, de a sok kis sátrat egykettőre felváltotta az országosan nagy cirkuszsátor.Cirkusz, nem kétlem, már előzőleg is volt, hiszen a honfoglalás tulajdonképpen helyfoglalás, az pedig miként megyegethetett volna cirkuszok nélkül, magas lóra felültek és felültetések, bohóckodások, handabanda-bandázások nélkül?! Igaz, akkor még fej volt a fejedelem feje, ami lényegesen enyhítette a dolgot, elejét vette a túl nagy fejetlenségnek.
Az szerencse, hogy nem minden kisebbség védtelen manapság.Legjobban a legkisebb kisebbség védett, a milliárdosoké és sokmilliomosoké, amelyet véd a NATO-rendőrség-csendőrség, meg a szabad szolgasajtó, utóbbi mindenkivel igyekszik elhitetni, hogy a Nagy Erkölcsösen Furfangosok tulajdonképpen a Haza Jótevői.Lehet, hogy azok is, a dolog a haza és a jótevés meghatározásától függ, de az én meghatározásom e két fogalomra, meg a hivatalos meghatározás olyannyira távol esik egymástól, hogy a különbséget zongorázni lehetne./Én zongorázni nem tudok, zongorám sincsen, ezért utóbbi hangszerkezelésben nem állhatók az olvasók szolgálatára./
Feltétlenül meg kell említenem a hazai kisebbségek között az izraelitákat.A köznép őket ugyan zsidóknak nevezi és kulturális lapjaikban, meg más sajtótermékeikben gyakran ők is így nevezik magukat, mégis sok izraelita megsértődik a "zsidó" kifejezésre és azt zsidózásnak értékeli, számomra érthetetlenül.A zsidók nagyrésze egyébként megvédi magát az előítéletekkel szemben, sőt, még az ítéletekkel-utóítéletekkel szemben is.Úgy gondolom, esetleg elegáns módon még engem is megvédenének, de erre most még nincs szükségem, mert nem üldöz a NATO-rendőrség, csak előjegyzett kisplajbásszal nagyfüzetébe.E kisebbség nagyrészét tehát nem kell félteni.
Félteni csupán e kisebbségen belüli azon kisebbséget kell, amelynek tagjai annyira belejöttek az évszázadokon át rájuk erőszakolt önvédelembe, hogy túlságosan is megvédik magukat és nem követik a horatiusi "arany középutat", mivel ott csak közepes mennyiségű arany található.Tulajdonképpen, bizonyos nézőpontból, ezen izraelita kisebbségen belüli kisebbségnek igaza van, de nem minden nézőpont-igazságra néz mindenki egyformán.Bizonyos nézőpontokat én is erősen lenézek, habár sokan éppen ezekre a nézőpontokra felnéznek..
Legkülönösebb kisebbség a hazai csilicsali-sógorság-komaság, amely nem tévesztendő össze a számszerűleg és szótárszerűleg többséget alkotó közönséges sógorsággal-komasággal.E kisebbség nem hivatalos neve: Szent Csalócsalád és Húsosfazék Komaság Társaság.Én nem tartozom közéjük, részben erkölcsi hülyeség okán, de egyébként Pártom, a Becsületes Bölcselők és Igazmondók Pártja, sem engedné oda való belépésem./Utóbbi párt még messze van ugyan a tömegpárttól, de azért szépen gyarapodik, ha valaki meg akarná számolni tagjait, minden kézujjára jutna egy tag, sőt, ha az illető félkarú, akkor kettő is./
No, szóval, ez utóbbi kisebbséghez nem csatlakozhatom, pedig összejöveteleikkor igen szép nóták danolászodnak ki palotaablakukból, például ilyenek, hogy "Adok neked földecskét, ha kívánja kiskecskéd! Ha akarod: mindjárt, most. Kéz kezet majd vigan mos!", meg: "Szépen szól a szőlő./
Te interpellálhatsz! /Annyit mondok: alsórészem/ tiéd, - hozd a szádat!", sőt, még ilyesféle dallírai gyöngyszemek is: "Drága ez a szerető! Rajta gyémánt, fityegő.Fityegő hadd fityegjen, csacska köznép fizessen!Közpénzekből megvettem, markomba jót nevettem.Fejj, te basa, fejj, te bej, - ne légy töketlen tökfej!"
No, szépen vagyunk eddig..az a kisebbség, az az Indiából idejött szép barnabőrű, amelyet meg kellene védeni az előítéletektől, de, a börtönstatisztikákat tekintve, az ítéletektől és utóítéletektől is, mindenekelőtt pedig saját téves ítéleteitől, azt igen nehéz megvédeni, ez eddig még sohasem sikerült a Hungarian történelemben.Azok a kisebbségi kisebbségek viszont, amelyeket saját maguk túlzásba vitt védelmétől kellene megvédeni, hát az is kemény dió, hű, nagyonis az!
Lám-lám, ilyen bonyolult volna egy igazságos, erkölcsös, nemes kisebbségi politika! Hiszen meg kellene védeni a kisebbségi kisebbségekből összetevődő iszonyú nagy többséget: a jóra vágyó romákat a rosszalkodó romáktól, az okosan takarékoskodó derék izraelitákat a túlontúl takarékosoktól /utóbbi kicsit finom kifejezés, de talán értik/, a becsületes komákat a rókakomáktól, a negyed-, fél-, háromnegyed- és majdnemegész-magyarokat más, hasonlóan származástörtezett, de nyeglén zsebérdek-magyaroktól és így tovább..vagyis e sokat szenvedett ország sokat szenvedő többségét a meglehetősen bonyolult összetételű, erkölcseiben meglehetősen kicsike, sőt minitörpécske kisebbségétől..Van erre remény?
Erre remény nincsen, mégis írom ezt a kis kesernyés humoreszket, reszkető kézzel ugyan, mert a szabad rabsajtó holnap valószínűleg romaellenesnek, antiszemitának, család- és rokongyűlölőnek fog nevezni, - és annak kimondása sem fog osztatlan sikert aratni, hogy nem lehet társadalmi béke ott, ahol, az uborkafa felsőbb ágain, azért elég sokan igen jól élnek éppen az általuk álszentül szónokolt szép cél ellentétéből: a társadalmi háborúból.