A holtak városában nincsenek zokszavak
Az ezernyi gyertya közt elvész az indulat
Itt mindenki jó és mindenki egyenlő
A holtak otthonában, idegen az idő

Gyilkos és áldozat, egymás mellett fekszik
Katona az ellennel, ím már nem verekszik
Aggok, vagy gyermekek, az emlék épp úgy fájhat
Szomorúság illata lengi be a tájat

Szeretteim messze , szétszórva pihennek
De lélekben bármikor, velem lehetnek
Emlékükért ma IS szeretettel nyúlok
Egy idegen sírjánál, értük gyertyát gyújtok