Köszönöm, szép volt, elmúlt,
de mint a rétes: elnyúlt.
Gyülevész szürke felhők,
baj-hegyek és gond-erdők.
Csonkig égett mécsesek,
s érzések, mik kétesek…
Gondolatok: rémesek!

Köszönöm, jó volt, ennyi,
ideje van már menni.
Úti batyu vállamon,
ami volt én vállalom.
Jót és rosszat egyaránt,
őrzök majd emlék gyanánt…
S elfelejtem azt, mi bánt!

Köszönöm, hogy kaphattam,
s szíved mélyén lakhattam.
Köszönöm a sok szép jót,
szívből jövő kedves szót.
Köszönöm a tegnapot,
azt a néhány szép napot…
Ám jönnek a holnapok!

Mind a ketten hibáztunk,
túl sokat is kivártunk.
Szalma lángja ellobban,
szívünk másképpen dobban.
Mind a ketten jól tudjuk,
egymás kezét nem fogjuk…
Ami volt hát, eldobjuk!

Kezdjünk végre új lapot,
betonozzunk alapot.
Szerelemből barátság,
jobb tán, mint a galádság.
Szépet nem kell feledni,
próbáljunk meg nevetni…
Így is lehet szeretni!

Köszönöm, hogy itt voltál,
s engem elvarázsoltál.
Köszönöm, hogy itt maradsz,
s mint egy barát, simogatsz!

2005. május 1.