Valakinek írnom kellene
ne pusztuljon szelleme
a szónak és
a távozó hajónak
emléke maradjon
a sárga fövenyű parton
had fészkeljenek bele
a gőgös sirályok
vagy vidám csérek
talán ők is mesélnek
majd rólam
egy névtelen szélnek
aki hírét viszi
hogy voltam
sokszor és sokaknak szóltam,
sírtam és daloltam
szívemből rajongtam

hittem
hogy jó barát vagyok
kicsiben is nagyobb
mint az eltévedt hangya
a hangafű között
de eltűnt a tér
az idő is elköltözött
most itt vagyok egyedül
időtlen
tértelen
világom peremén - én