Utam nem rég még feketében jártam,
térdeltem sok-sok bitófa tövében,
és kaszámmal csak a bakóra vártam,
de ez a kor eltűnt a múlt ködében…
Újkorban a bakók is újak lettek,
nekem se kell bitó mellett térdelni,
és bár ezek más fajta esküt tettek,
még se kell őket túlzottan kérlelni…
Új divatra fehér köpenyben járok,
kaszámat szikére cseréltem már rég,
és csak az újabb pillanatra várok,
hogy műhibával találjon rád a vég…

Paraszolvenciára csak röhögök!
Eutanázia? Bocs, tán köhögök!

2005. május 7.