Ahogy telt-múlt az idő, valamit Kati is észrevehetett abból, amit éreztem, mert ritkulni kezdtek a találkozások, a közös ebédek, vacsorák, és a születésnapi köszöntések is. Időrendben körülbelül ide datálódik, amikor jutalomútként, elmehettünk együtt Afrikába, és egyszer kaptunk egy párizsi utat. Párizsba a kolléganőm küldtem el, aki akkor már a saját vállalkozásomban, - ügynökségemnél dolgozott. Ezek nem barátnői adományok voltak, hanem a cégnél teljesített bevétel után járó ügyfél megbecsülés! A párizsi út idején, már nem olyan volt a kapcsolatunk, hogy szívesen elmentem volna.

Persze ebben sok minden közrejátszott. A gazdasági és politikai változások is, akarva akaratlanul. Természetesen ezek befolyásolták az én munkámat is, nem csak az övét. Akkor volt a vízválasztó, a szocialisták nyerték meg a választásokat. Ő egyértelműen baloldali volt a férjével együtt, aki kormánytisztviselőként dolgozott, mégpedig csíkos nadrágos beosztásban. Akkoriban valóban nagyon jól ment minden. De aztán, ahogy a mondás: „Egyszer fenn, egyszer lenn”. Na persze ez is inkább érintett engem, mint őt, de szerencsére nem maradt ki belőle azért.

Miután már elég ritkán találkoztunk és szinte csak a telefonra korlátozódott a beszélgetésünk, közös ismerősöktől és kollégáktól tudtam meg, hogy valami történt vele. Talán megbolondult mondták. Ugyanis egyik napról a másikra egész egyszerűen felrúgta az addig példás párkapcsolatát, amit még előtte, nem oly rég, újra megerősítettek, a fogalmam sincs hányadik házassági évfordulójukon.
Mindenféle pasikkal kezdett randizni, bőrszerkós motoros srácokkal száguldozott és végül egy pilóta srácnál állapodott meg. Na nem kell izgulni nem tartott olyan sokáig! Arra minden esetre jó volt, hogy bebizonyítsa saját magának, ötvenévesen is, még elkel egy nála sokkal fiatalabb férfinál. Igaz, hogy a férfi nős volt és pici gyermekes apuka, de ez kit zavart? Talán a pici anyukáját, a feleséget, de ez már nem érdekelt senkit. Hamarosan külön is költözött - nem kis botrányok közepette - a férjétől, akinek akkor esett le tulajdonképpen, hogy jó pár hónappal azelőtt miért kellett külön hálószobába költöznie otthon..

Az indok akkor az volt, hogy mert az olyan elegáns, olyan romantikus, amikor a férj előre jelzi kedvesének, hogy a következő héten mondjuk csütörtökön este meglátogatná a budoárjában, és arra készülni kell. Kiillatosítva, frissen borotválkozva, selyem köntösben - alatta semmi - egy szál vörös rózsával .kopp-kopp.és az asszony, röpül ajtót nyitni kedvesének, szintén illatozva, mint egy virágszál, szexis hálócuccban szerelmes pillantásokkal, szerényen mosolyogva . Jó is lett volna, ha ez lett volna az igazság. Azonban nem ez volt! Két vasat akart egyelőre tartani a tűzben, de már az egyik kihűlőben volt.

Ebben az időszakban, hosszú kihagyás után felhívtam, hogy megkérdezzem, mi az igazság a keringő hírekből. Végül is kibökte, hogy igaz. Mindjárt fel is használta az alkalmat, arra hogy meghívjon vacsorázni az egyik pub-ba, mert oda várta a férjét, valami megbeszélésre. S mint kiderült, én villámhárítónak kellettem. Nem örültem neki, sőt! De ez már csak ott derült ki, a sörözőben!
Ugyanis megígérte a párjának, hogy a megbeszélés után hazaviszi kocsival, de aztán meggondolta magát, miután velem beszélt.
Amíg az ember kiment a wc-re, megkért, hogy vigyem haza én, mert ő azért nem akarja, mert erőszakoskodik vele majd, hogy menjen fel vele a lakásba.stb. Hát persze! Hisz vissza akarta szerezni a feleségét. Nem is csodálkoztam rajta. Mindegy. Akkor este, nekem kellett a dombra felvinnem a férjet.

Ez után megint nem találkoztunk sokáig, mert Katinak már egészen más jellegű programjai voltak, semmint hogy velem töltse az idejét. Új barátai lettek a munkahelyén. Kiharcolt egy személyi titkárt magának, aki mindenben a bizalmasa lett, és ha kellett, a testével védte az ajtaját a nemkívánatos személyektől. Elmerült az új életében, szerelmében, és némi alkoholban. Látványos kiborulások, éjszakázások. Mindez megtette hatását. Kezdett a munkahelye is labilissá válni.

Hogy szavamat ne felejtsem, volt egy nővére, egy igen cserfes szájú, szókimondó, hosszú szőke hajú jólélek, aki mindig varkocsba fonva hordta a haját. Tényleg jó fej volt, de akkor már láttam, hogy őt is simán kihasználja. Mivel remekül és gyorsan főzött,
Kati mindig számíthatott rá, de nem csak Ő, hanem a lányai is. A nővérnek egy fantasztikus férje volt, művészember. Festőművész Nem is akármilyen. Később, már a válóperük után hallottam a festőművésztől - akivel igen jó barátságba keveredtünk -, hogy az én kedves barátnőmnek Ő is áldozatául esett. Nem is tudom, hogy miért nem csodálkoztam rajta. Kati mindig mindenben megtalálta azt, ami neki hasznot hozott. Így történt meg az is, - mesélte később a művész – hogy egy fotóról megfestette vele a főnökének az arcképét, amit annak a név, vagy születésnapjára szánt ajándéknak, már nem is tudom, de nem is ez a fontos. És persze meglepetés ajándék!. Már előre örült, hogy mennyire el fogja kápráztatni vele az igazgatót, és mindenkit! Nyilván nem minden hátsó gondolat nélkül találta ezt ki!

A kép elkészült. Pont olyan volt, amilyen a fotón. Mikor Kati meglátta, összeráncolta a homlokát, és közölte a festővel, hogy fesse át a képet mosolygósra, mert ezen, túl komoly. De hát ilyen a fotón is! - nézett a festő a rokonra, elképedve..Lehet, de ennek a képnek pozitívnak kell lennie, tehát mosolyogjon rajta. Meddig tart az neked - vetette oda és még kifelé menet megjegyezte, hogy sürgős!
Nevezzük Józsinak a művészt, szerintem még ma sem tért magához a meglepetéstől. Igen. Átfestette. Kati, ha az érdekei úgy kívánták,
nagyon határozott tudott lenni. Nem sokkal később, hogy- hogy nem a nővére és Józsi elváltak. Kati ügyvédje bonyolította a válópert, és kinyomtak a Józsiból egy lakásra való pénzt. A lakásvásárlásnál is Kati segített. Az már nyilván csak véletlen, hogy éppen Kati két lányának lakása közötti házban találtak egy pont megfelelőt!..Józsi, azóta egyedül él a balatoni alkotóházában. Vallásos, csendes ember, mély érzelmekkel. Művei tükrözik jóságát, naivitását. Ritka tehetség, Munkácsy díjas.

Közben az én munkahelyemen is nagy változások történtek, s az egyik felső vezetői poszt megüresedett. Felajánlották nekem, de nem fogadtam el. Túl szabad és önálló voltam akkor már, saját ügynökéggel, semmint, hogy beüljek egy irodába, és húsz ember mindenféle terhét vegyem a nyakamba. Így hát megköszöntem szépen, azzal hogy én nem vállalom ugyan de lehet, hogy tudok valakit, aki igen. Az akkori vezérigazgatóm - igen jó viszonyban voltunk egymással- elfogadta az ötletem, bár nem hitt benne. Igen! Gondolom, már kitaláltátok! A Katira gondoltam. Megbízást kaptam a közvetítésre. Nem húzom az időt. Sokféle egyeztetéssel, de mégiscsak elfogadta az állásajánlatot, és felállt abból a székből, ahonnan, ha akkor nem teszi, nem sokkal később, muszáj lett volna felállnia. A magánéleti gondjai már kihatottak akkor a munkájára is. Így hát nem volt nehéz döntenie, némi gondolkodás után. Mit veszíthet? Semmit. Több fizetést kap Igazgató lesz itt is. És hozhatja a sleppjét, azokat is horror pénzért. Azt hiszem, akkor kellett volna, hogy valaki jól fejbe vágjon engem!.De sajnos nem volt, aki megtegye!.Nem tagadom arra gondoltam, sőt kértem is, hogy valami mellékszereplőként legyen részem nekem is a menedzsment munkájában, talán nem érdemtelenül, hisz előtte nekem ajánlották fel az állást. Ám az élet másképp hozta. Kati azért nem adott nekem feladatot a csapatában, mert azt mondta a vezér embere, vagyok, a vezér meg dobta a labdát ismét, hogy a Kati a barátnőm, találja ki a feladatom Ő...

Röviden, EKKORA MARHÁT, még senki sem látott életében, mint én. A két szék közül tipikus esete voltam..