Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Nagylábú Veréb
Alkotások száma: 39
Regisztrált: 2007-10-15
Belépett: 2011-10-14
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (10)
-Elbeszélések (1)
-Versek (27)
Feltöltve: 2007-10-19 16:13:46
Megtekintve: 6035
ölel a szél, mi lenni akarok
ölel a szél,
mi lenni akarok
mosolyod
előttem
gomolyog
forgószél
módjára,
mi elalél
gyors-járta
pillanatban

véletlenül
megérintem
védtelenül
hagyott bőröd,
feláll itt lent
a merengő köd
-eltakarva
horizontom-
élvezve a
hirtelent

falként fehéren
magasodó
mámort elérem
és megízlelve
ajkad oly' jó
finomságát,
már nem fal,
csak körülvesz,
mint angyal
ölelése...

Alsónémedi; 2007. október 19.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-30 23:21:12
ami neked fura, az mindenkinek :)
feláll a köd, mi eltakarja a horizontomat, tehát nem látok tőle. Mint a szerelemnél az a bizonyos vakság. Aztán ez a köd falként magasodó... elérem és a ködbe kerülök.

Hmm elég rossz magyarázni, lehet baj van ha magyarázni kell, sajnos elékövettem még ekkor azt a hibát, hogy nem fogalmaztam érthetően.

Azt most nem tudom mit is említettem, hogy vigyorognod kell :D
De ha az idézőjelben írtak akkor nem tudok mit mondani :D Nem állt fel miközben írtam, sőt eszembe sem jutott az hogy félre lehet érteni :D

Örülök ha tetszett :)