Csepp… esőcsepp… végig fut arcomon, átkarolja a bőröm és beivódik, mint a lélekbe a fájdalom, mint a tudás az elmébe, mélyen, elsüppedve, eltekerve… elfeledve. Kijártam esténként a temetőbe, az öreg gesztenyefákról apránként hullottak le az elszáradt levelek és az apróbb ágacskák. Néha esett az eső, s volt hogy nem. Járkáltam a sírok között, az utakon, melyek néha aszfaltosak, de többnyire földesek, kavicsosak voltak. Sárguló levelek lepték el a sírokat és a köveket, a szél fel-felkapta őket, karjában tartva a haldokló nyár múltjának véges jelképeit. Táncolt velük, keringve a levegőben; ide-oda rakodta őket, mint kisgyermek az építőkockát; majd eldobta, magukra hagyta a fakuló foltokat. De minden új öt percben keringőre kérte őket, és minden kezdődött előlről. Irigyeltem ezeket a száraz leveket, annyira gondtalanok, csak lehullnak, táncolnak a szélben aztán lassan avarrá válnak, és irigyeltem magát a szelet is, a mérhetetlen szabadságát, hatalmát, melyet nem lehet megállítani, irigyeltem erejét és azt, hogy csak úgy eldobhat bármit, irigyeltem-legszívesebben én is ezt tenném, eldobnám azokat az emlékeket, amik fájnak és keserűségbe lökdösnek, elhagynám a gondolataimat, amik egyre csak keringenek az agyamban, mesélnek és ötleteket adnak. Szél szeretnék lenni, szabad és soha sem gyarló, vagy vándorló jéghegy az óceánban… de csak ember vagyok, semmi több, semmi több… Az eső halkan kopogott a háztetőn, szitált és néha jobbra balra sodorta a szél. Az ősszel megjött a fájdalom és eljött az éjszaka benne a tova guroló esőcseppekkel, kopogó női tűsarkúak, patikamérleg dobozzal fedett mosolygó arca, köntösök kiszórt papírvágó por részletei a bőrbe temetve, mélyen elrejtve és lelkendezve. Eső esik, s hull a fájdalom csendesen a városra, átázott falak, penész és értelem. Lappangó fény ablalokból esik az utca kövére, aszfalt feketén tündököl, iszik, esőcseppek fájdalma, iszik és eltelik, megtelik. Sír az ég, esik, cseppek gurulnak végig az ereszen, mint troli a központban, sietve, elferdülve, elrohanva. Ősz van, ősz… esős haldokló ősz. Idők változnak, s új kort hoznak, benne a dédelgetett gyermek álmok tömörített, konzervált orvosságát. Megcsípett rosszat mondó kisgyermek, ablakból nézi a földet, a sáros, elfolyó földet. Pocsoják násza végtelen és újjászületik a kérelem, nincs benne más csak fájdalom, diszkrét ábránd és örök szánalom. Sír az ég, esik, esik, mélyre temetve cseppek gurulnak a szélvédőn végig, az ablaktörlő kitartóan söpri el őket, mint háború… mint ima a megtisztulásért, mint álom az álmodásért. Mint vak kérése az éghez: lássak, lássak! Ó kérlek!
De válasz nincs, csak az eső esik, elmossa a mocskot és a szennyet, a szmogos épületek szívta fáradt tüdejét.
Itt van az ősz, itt vagy hát újra, felfalod a nyár boldog forró sugarait, elmúlást hozol és keserű fájdalmat, gondterhelt fáradságot és szorongó gyermekkort… És mindezt miért? Miért? És azt kérdezem tőled: miért?
-Egy kis félelemért!
-Egy kis félelemért?
-Egy kis félelemért! Mert ez a törvény! Mert az a törvény, hogy mindig az féljen, aki gyengébb! Mert ez a törvény!
A száraz fákhoz beszélek, a korhadó ágakhoz, a milliónyi sárguló levélhez, az elhagyott és ápolt sírkövekhez, a rajtuk pihenő friss, és az idő múlását feledni nem tudó virágokhoz, koszorúkhoz. Hozzátok, ti, akik elmúltatok, ti, akik meghaltok, ti, akik az ősz birodalmába tévedtetek.
Mert más ez a bűn! Más ez! Másabb, mert gyűlöletes! Megtagadott, keserves! Mert árulással, gyilkolással, tömeg-irtó tébollyal, vérrel, gennyel, testi fájdalommal, boldog tömegbe vesző hisztériával teli! Más ez a bűn! Más ez! Ez a bűn nem az enyém, én csak hordom, mint a leprát a beteg test, ez a bűn a gondolataimé és az életé! Más ez a bűn! Más ez!
Vajon volt e jogom hozzá? Dönteni más ember élete felett, beadni neki az utolsó dózist… Megmutatni egy gyönyörű szempárnak a fájdalmat, saját vérével elfojtani az álmait, csonkolt csonkokat ejteni testének örök vásznára. Más ez a bűn! Más ez!
Más ez a bűn! Más ez! S miért más? Mert én nem vagyok felhő, sem karcoló fenn a magasban, csak ember vagyok, álmokkal, kérésekkel és fájdalommal.
Az eső jelentésű piktogram már a korai jósló csontokon is szerepel (i. e. 13-12. sz.). A jóslatok szövegéből kiderül, hogy az egyik leggyakoribb kérdésnek az számított, hogy vajon egy adott napon vagy időszakban fog-e esni. Kína mindig is a földműveléstől függött így érthető, hogy a termés szempontjából fontos esőnek különös figyelmet szenteltek. A hagyomány szerint az eső férfi (YANG) és a női (YIN) princípium egyesüléséből jön létre. Bizonyos elképzelések szerint az esőnek az istenét Yushi-nek hívják, kultusza egészen a 20. századig fennmaradt. Már a Hegyek és vizek könyve (Shan haijing) említést tesz róla. Yushi-antropomorf lényként képzelték el, de a tiszteletére emelt templomokban hatalmas hadvezérként is ábrázolták, sárga vértezetben, fekete szakállal, a bal kezében csészét tart,
melyben sárkány van, a jobb kezében pedig esőt morzsol. Más, népszerű elképzelés szerint az esőkért a tengerekben, folyókban lakó sárkányok a felelősek. A pornográf és erotikus irodalomban a eső az ejakulálcióra használt metafora.
Sejtjeimben sav tódul, s marja végtelen bugyrokat, eső csak egyre esik, az időjárás nem hazudik, esik, egyre csak esik, s cseppekben szárad fel ha eljön a nap, felszíne kérges, perzselt és soha ki nem mondott, teste szárazon deres, képtelen mondat rendszer a tömegiszonyat bátortalanul kioldott bombái között. Mocskos a világ, s szennyesen deres. Olyannyira mocskos hogy még a felhőinket is bemocskoljuk, végigkarcoljuk őket repülőink szárnyaival és vegyi anyagok burjánzó születésével, poshadt fertőben tékozló anyaméh ő, nincs benne se remény, se álom, csak eső, egyre savasabb, maróbb eső, savaseső.
A csapadékvíz kémhatása természetes körülmények között a benne oldott CO2 miatt enyhén savas, pH=5,6. Az emberi tevékenység, az ipar, a közlekedés hatására azonban nagy mennyiségű SO2, NO és NO2 kerül a légkörbe. Ezek az oxidok reakcióba lépnek a légköri ózonnal és vízgőzzel: NO + O3 ==> NO2 + O2, 2NO2 + H2O ==> HNO2 + HNO3, NO2 + OH* ==> HNO3, NO + NO2 + H2O ==> 2HNO2… Mivé válsz ember? Megmérgezed a tavaidat, a földedet, felhőidet, még az esődet is. Mivál válsz? S nem látod mit teszel? Nem a te földed, és nem a te folyód, csak élsz rajta és benne, de nem a tiéd, hanem a világé. Az eső pedig a felhők véges tulajdona, mennydörgő égé, s a forrón melengető tavaszé, az elmúlást és feledést rétegesen vonzó őszé. Nem a télé, nem az emberé, nem a miénk! Csak esik az eső egyre… nem hagyja abba még egy percre se. Csak esik egyre… folyamatosan, kopog a tető, s ázik a fal, sárrá tapad a kifordított tőke, a duzzasztógátak merev váza tömve áramlik északról délre, patakból tengerbe, minden csepp más és más, eső esik, s nincs is más. Csak sav! Ó nem, te bágyadt fiatal, nem trinyó és nem LSD, nem arról a savról értekezek, én a földről, a világunkról… sav, mint savaseső, vér, mint vénába szorított fecskendő, erek, melyek egyre csak nőnek, artériát ér a csontok fájdalma, nincs mese, az eső csak esik tovább egyre… Az eső vagy hó révén ezek a savak a Földre jutva ún. savas eső formájában környezeti károkat okoznak. A savas eső pH-ja 3,6, de 2,6-os értékre is lecsökkenhet. Magyarországon a legsavasabb eső, amelynek meghatározták a kémhatását pH=3 volt. Értékek a múltból a mának… S adatok neked, te elveszett gyarló emberi faj. Nézd azt amit tettél és hallgass! Egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a kémhatást milyen savak okozzák. A kénsav (H2SO4), illetve a salétromsav (HNO3) mind saverősség, mind a maró hatás szempontjából károsabb a kénessavnál (H2SO3) és a salétromossavnál (HNO2). A savas eső felelős a tavak savanyodásáért, az épületek, műemlékek károsodásáért (különös tekintettel a karbonát tartalmú építanyagokra). CaCO3 + H2SO4 ==> CaSO4 + CO2 + H2O. Becslések szerint a Föld szárazföldi területeinek kb. 10%-a vált savas eső következtében erdőből, termőföldből sivataggá. A növényekben a savas eső roncsolja a klorofillt és ezek a növények elhullatják a leveleiket is. De ezzel az eső miért törödne? Nem az ő feladata, ő csak cseppeket ad nekünk, sokat, ezret s talán százat, millióknál is többet. Folyókat nyel el és termőföldeket, tavakat és bérceket, de nem az ő gondja, ő csak esik, esik mert ez a gravitáció története. Esik eső, s fúj a szél… A svédországi tavaknak csaknem egynegyede savasodik. Hasonló a helyzet Norvégiában is.
Némelyik tó kémhatása 4-es pH alatt van. Az ilyen vizű tavakban már nem élnek halak, mindössze néhány algafaj és egy vízi liliom képes ilyen körülmények között élni. A tavak savanyodásának fő okozója a savas eső. A káros hatásnak elsősorban azok a tavak vannak kitéve, melyek vulkáni eredetú alapkőzeten vannak, ugyanis a homokkő és a mészkő alapkőzeten illetve a karbonátos kőzeteken levő tavak a lúgos talajok kiegyenlítő hatása miatt nem savasodnak. Roszdát nyel és korroziót. A savas kémhatású víz nemcsak az élővilágra veszélyes, hanem elősegíti a korróziót is. Meguntam az esőt, a kopogó tetőt és a beázott szobát, beveszem a gyógyszerem, és majd elalszok, várom a hatást és nem is gondolkodok… A lábam szinte a földhöz tapadt, mintha műanyag katona lennék, ki a parazsakon próbál átkelni.
Alig bírtam kimászni a csatornából. Melybe a TV szorított, alig bírtam kimászni a csatornából, melyet az eső meglepett és uszott benne a szemét, a mocsok, az ártalom, betegség fertőzte lázálom. Szédülök, fájnak a szemeim, égnek és vakulva látni igyekeznek a park sötétségében. Leülök egy közeli padra, aztán az árokra pillantok, ahogy a pislákoló neonfény oda-oda vetődik, feltűnik a véres fal, fénylik az éj fagyában lassan megdermedő vérrögök masszája. Mennem kell! Mennem kell! El innét, el máshova! – mondom magamnak suttogva. Felkellek, a szél aprón fújni kezd, sistereg az éjszakában pillangóként szállni vágyó ezerarcú ágak és levelek. Lépkedő fájdalom és nyirkos esős álmok… Nem BESZÉL!NeM!
Mennek élőre a szürke, sűrű, légnemű nedvességben, arcomra a köd leple lassú árral ragad. Csúsznék az úti nyálkán, lápos gyermeki álmokon… olyan az egész, mintha egy nehézipari génkezelt, hibás sejtek örvényében vergődő csiga hagyta volna itt nyomait. Vonszolja maga után fényévek torzításában is csak fémek ötvözte házát, az utcasarkon les ránk az erőszakos neoliberalizáció, talpa alatt gennyedző fókabébik sírnak a nukleáris nyár olvadó jéghegyein, lehelete radioaktív, mérhetetlenül puha és álmatag, hónaljából zátonyra futott tankhajók potyognak, hite alatt lánctalpak görnyednek meg.
Minden összefolyik, még az is, ami már biztosnak tűnt, vergődés csak az egész, egy újabb rendkívüli vegetáció. Ragadok csak a soha fel nem olvadó, mindenre rátelepedő mocsokban. Ordítok: Neeem!
Ordítok, ordítok, bele… bele a levegőbe, aztán elém áll. Elvesznek hirtelen a színek, mintha eltekerte volna a szél vagy valami levegő ragacsában olvadozó kéz a Colorstar antennáját. Ez a perverz kitaszítottságba csapódó manipulatív adó kizárólag kelet-európai antiutópiákat hajalandó sugározni. Házilagos módszerekkel ne próbáljunk anthraxbaktériumokat ölni - tanácsolja az amerikai járványügyi központ (CDC). Lehet, hogy a mikrohullámú sütő, a forró vasaló, netán az UV-sugárzás elpusztítja a kórokozókat, de ezt biztosan senki sem tudja. A baktériumok jelenlétét kimutató gyorstesztek sem eléggé megbízhatóak, sok közülük csak akkor jelez, ha a vizsgált anyagban rendkívül magas - legalább 10 ezer darabos, már halálos dózisnak számító - a spórakoncentráció. A kisebb mennyiség jelenlétének igazolásához professzionális laboreszközökre és 24-36 óra tenyésztési időre van szükség. Az utóbbi hetekben azonban többen - például a Minnesota állambeli Mayo klinika és a svájci Roche Diagnostics amerikai leányvállalata is - kifejlesztették DNS-vizsgálaton alapuló professzionális gyorstesztjüket, amellyel egy óra alatt nagy pontossággal meg lehet határozni, van-e a vizsgált mintában anthrax. Colorstar antennák a megfoghatatlan darált lépfenék mögött rejtőzve képzelik el a nehéz percek munkáját. Hiszek a hazámban, a világban és a kormányban! Nem hiszek a létben és nem hiszek a terjedő porfelhők keletjében. Hittem benned, hittem neked!Hazug vagy! Egyre nagyobb lesz az utcán vegetálók tábora és a gyógyszerek elvonásában küszködő 14 évesek hada, nő az AIDS és a TBC, és nőnek az árak és az áruk.
És mi hova megy és jut? A többség egyaránt megbélyegzi a romákat, a hajléktalanokat, az anyaotthonok lakóit, mondván, a lecsúszottak maguk tehetnek arról, hogy ide kerültek, mert deviánsak, élősködők, munkakerülők, képtelenek a normális együttélésre. Ezzel az a legnagyobb baj, hogy a társadalom egyszersmind föl is menti magát a felelősség alól. Ki merre tér és jut? Hiszek magamban és benned, hiszek apámban és az ágyúk hangjában, hiszem és látom az életet, képzelj csak azt amit lehet! Hírek folynak és térnek át jobbról-balra, perverz egy stereo ez, hangszoró az agyam, és nincs vezeték, csak… csak piszkos hónapok és eső hada, kopogó játszadozva beképzelt elolvadó hamisított hamisítvány. Nem baj – felelte – lesznek még műhelyek ahol lesznek emberek, testrészek és szívek, agyak, hírek és gyógyszerek, fecskendők és tűk szúrta artéria, véna mélyre temetve, kézbe szorított ököl, óbudai hegyek és lappangott régi hírek… és még… még az örök eső, kopogó, nemtelen, hideg, loccsanva csuszamló, földből sárba ömölve, rendkívüli és soha sem emberi, de éltető, de idegesítő, de kicsinyes és apró, majd nagy és hatalmas, reumás és lehúzott, eső. Csak ESŐ!
Az első amerikai anthraxfertőzések hírére valóságos roham indult az USA-ban nagy hatású antibiotikumok beszerzésére: a Washington Post napilap adatai szerint New Yorkban, Floridában és a fővárosban 32 ezren szedtek néhány napig antibiotikumot, s közülük csupán 5 ezren folytatták a kúrát az orvosok szerint kívánatos 60 napig. A CDC szakemberei úgy vélekednek, semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a vaktában bekapkodott gyógyszerek megelőznék a bajt, ráadásul a hosszú ideig szedett erős antibiotikumoknak vannak mellékhatásai: a páciensek 20 százaléka légzési nehézségekről, viszketésről, arc- , nyak- és torokduzzanatról panaszkodott. Az amerikai gyógyszerügyi hivatal (FDA) egyébként 1965-ben engedélyezte az anthrax elleni oltóanyagot, amelyet a michigani BioPort Corporation szabadalmaztatott és gyártott is a közelmúltig. A vakcinával a fertőzésveszélynek fokozottan kitett népességet oltották, elsősorban a katonák és az állati szőrrel, bőrrel dolgozók, a külföldön munkát vállaló állatorvosok és persze egyes laboratóriumok személyzete számított e körbe. Az oltás első három adagját kéthetente, a következő hármat félévente kell beadni, s hasznos az évenkénti ismétlés. Tavaly áprilisban 426 ezer amerikai katona kapott 1,6 millió anthraxvakcinát a raktáron levő készletekből, mivel az oltóanyagot eloállító BioPort-részleget az FDA két évvel ezelőtt bezáratta, mert nem találták megfelelőnek a sterilitást, a végtermék minőségét, s a gyártó azt sem jelentette, hogy halálesetet és komoly mellékhatásokat okozott az oltóanyag. Mikor lesz tiszta a világ? Mikor nem lesznek ampulák a szemben, mikor nem adnak anyagot a vérhez, és mikor lesz igaz hit? – Hallgassatok! – Nem tudok kiabálni! Nem tudom áthatolni a világ közönyét, sem az eső erejét. Nem tudok gondolkodni, összetört fecskendő ropog a lábam alatt, te elhiszed hogy nem az enyém volt? S láttál te már tüdőbajos asszony mellét? Nem pornográf, csak egyszerűen megdöbbentő, mint a betegség… ez a szerelem, mely mindenkiben ott lappang. Kiírtani ki lehet? Minek? Kinek?
Hírekért vagy érted? - Vagy jön, vagy itt hagyom. A halottak kezében semmi sincs, tenyerük üres, csak a halál pecsétje becézget, s elhozza azt amit szeretnél? – Nem! Minek? Forumok az elpirult árvaházi kényelemben. Hírek és eső, ez a szakadó, rohadt eső, ez, ez! Ez! Mely egyre csak esik, rontást hoz és a fáknak rügyet. Képzelj bármit nem kell, elég volt! Hol van az adagom? Szerves oldószerek és bódító gázok? Minek és hogy? De! Igen!
Dinitrogén-oxid gáz (N20). 1776 óta ismert vegyület, a XIX. században nevetőgáznak hívták, mivel nevetésre ingerlő hatása van. 1845-től érzéstelenítésre használták főként a sebészetben. A belégzés után rövid idővel jelentkezik a szer hatása, de néhány percnél nem tart tovább. Kéjgáznak is nevezik, mivel belélegzésekor erotikus hallucinációk léphetnek fel. A 80-as évektől kezdve terjedt el hazánkban a szipuzás. Főleg ragasztókban és festékekben találhatóak. Éter!Főként érzéstelenítőként és altatásra, de alkohol helyett is használták. Nagyon idős gyógyszerészek talán emlékeznek még, milyen népszerűségnek örvendtek az alkoholt és étert tartalmazó Hoffmann-cseppek. Érdekessége hogy nem jár másnapossággal a használata, viszont erős függőséget alakít ki.
Az enyhe éterbódulat színes álomképeket idéz elő, tartós használata étvágytalanságot, szívdobogást, szabálytalanná váló szívműködést, bőrelváltozásokat, jellembeli változásokat okoz. Hasonlóak a kloroform hatásai is, melyet régen szintén altatásra használtak. De a hegek újra és újra csak fájnak, repedve vágynak, hasadva állnak, állnak a múlt előtt, s a jövő oltárán. Zogokva képzelnek egy álmot a szebb világ ábrándján. Nincs vér mely őszintén hullana, de az ünnep remény. Mire? Hírek és eső… Tardyl, Belloid, Sevenal, Hypnoval-Ca, Valeriana, Eunoctin, Noxyron, Albroman, Valeriana, Eunoctin, Noxyron, Albroman, Rivotril, Codein és készítményei, Depridol, Dipidolor, Dolargan, Morphinum Hydrocloricum… Drogok nélkül felnőni!!! Hírek és eső… felhők harmatos figyelme és égetett cipók nyugat felé fordulnak, sehol a kémény, de mégis… esik valami.
A védelmi minisztérium a Merck gyógyszergyárral kezdett tárgyalásokat a gyártás átvételéről, de ez több hónapot is igénybe vehet, ha egyáltalán vállalkozik rá a cég. Ugyanakkor az Iomai Corporation új hatóanyag kifejlesztésén dolgozik, amelyet a bőrre ragasztott tapasszal lehet bevinni a szervezetbe, feleslegessé téve a hatszori oltást, s kiküszöbölve annak számos kellemetlen mellékhatását. Az „új generációs” vakcina kifejlesztéséhez 300 ezer dolláros állami támogatást is kapott az Iomai, de többre lenne szükségük - vélekedett a cég alelnöke, Gregory Glenn a Washington Post napilap hasábjain, hozzátéve, ha megkapják a szükséges támogatást, 9 hónap múlva kipróbálásra készen állhat az anthraxtapasz, ami a gyógyszeriparban eddig példátlan gyorsasági rekordnak számítana. Odakinn süvöltő szelek járnak, keserűen tépik ketté az elfáradt nappalt, szárnytalan fekete deret hoz a véres kozmosz, benne az alvadt vérben csüngő halált, a tékozló szenes elmúlást, a kuporgó-összecsavaratlan véres-zuhatag embriót. A kő-mosolyok álomba epednek, dermedt bíbor ködben mennyei alázat sugárzik és az álom... a húsba ágyazott halott ősi álom, eljön... eljön és hosszú lesz, embertelen, könyörtelenül olvasztja eggyé a gondolataimat, a csontnyugtató a gyomromban olvad szét. Erő...erő kell ehhez az álomhoz, erő, hogy nevessek, amikor beveszem az utolsó adagot, erő, hogy mosolyogjak, pedig gyűlölet égeti a lelkem, csak arra várok, hogy hasson a dózis, csak álljon el az eső, csak ne essen tovább, csak ne kopogjon a háztető, csak legyen meg a gyógyszer, csak hasson a dózis, nyomjon el, kápráztasson… A TV csak tovább mormolja demagog szövegét, fáraszt, fáraszt, lefáraszt. Vagy a gyógyszer hatását érzem már? Nem tudom. Az adás abszurdként is csak az idegeimben és a fény hátán játszva telíti a teret szemétjével. Élőben, de nem egyenesben, az a dimenzió megfoghatatlan, ez a kapu nyitott majd csukott, szép és csúf, fájdalmas és fájó… fájdalmakban fájva maró.
Két út között a legrövidebb pont. 765498-as test, vért korrigál a halott artériák pumpáló metszeteiből. Lámpák és reflektorok fénye arcomba tompít, csöpög a fejemre az elszíneződött antennák rozsdás hangja. Esik az eső, esik egyre. Arcomra, hajamra, testemre. Csöpög a fejemre a szennyes lé, köd már nem szitál, hanem inkább telepszik, letelepszik, mint a cigányság a városokba, mocsokba. Leköp, összenyálaz, megcsavar, és tovább bomlaszt. Megyek, megyek a mekdonaldszba gyermekmenüért, hogy kiegyem a gonoszt, a globalizáció mocskát, fröccsöntött kínai játékokat a tálcáról vagy az értelmetlen írott CD-ék kérésére írt lapról. Nincs se unikum, se kadarka, csak fényben úszó génkezelt csirkefejek az állatkísérletekben megkínzott májak, négerek verítékén kosarazott függvények, zsákmányolt zsákmány a multinacionális zsömlék és kiflik között.
Ez valami kódolt névtelen adás, távol a keleti valutát szaggató billegő társadalmi fejlődés. Néha-néha bevágódik egy-egy tiszta kép, véresen botorkálok egy sötét park padjai között, többször elesek, majd felkelek és újra a földön vagyok. A neonok fénye néha a szemembe pislant: Menj, menj, menj tovább! Menj innen! - suttogja konokul.
Lelkemre ül a kor, a korszakok néma vágyai, hangok a távolból: egy kutya ugat, kóbor és kivetett, az éjszaka dere szőrét pamacsokba fonja. Hangok a fejemből: sípolás és ugráló képek, menj tovább, menj!
Menetelek a nyálkában előre, előre, bármi áron, csak előre, csupasz testek hevében, lélekben fészkelő nyugodt fájdalomban. Nincs fegyverem, csak a remegő szívem, tüdőm sípol, kifáradtam, belefáradtam.
Nincs fegyverem, csak a remegő szívem, koktélom Molotov, kövem macska, sisakom bukó, bézütőm ból, karom az enyészeté, a gennyedző sebeké, a széthasadt varoké, fénylő éles, hadakozó pengéké… az elmúlásé.
Elértem végre az úttestet, erősödik a fény, és tisztul az agyam is lassan, sehol senki, sem autó, sem kutya, csak az aszfalton fényesen tekergőző nyálka, csak a neonok éles, merev fénye, csak a város kihalt tompasága, csak én, egyedül az éjszakában, véresen, sárosan, fáradtan…, a levegő fagyottan párás, valóban ködös és nyálkás minden,esik az eső és az ég annyira végtelen, védtelen, mélyen… mélyen testben penge, erekben beékelve, névtelenül, vagy éppen névlegesen, de esik az eső és nincs ami, megállítaná. A tető kopog, mint reggel az utca a nőktől, lábukon sarkok, ívelt formák… tompa fejjel, merev görccsel, kezdenek tisztulni a képek. Az órámra pillantok…, majdnem két órát estem-keltem a parkban. Hazafelé indulok, monoton ritmus zengi be agyamat, a szívverés apró rögei halkan kattannak: katt-katt, kitt-kitt, katt-kitt, kitt-katt, katt-katt-katt… Haza érek végül, azt az utat, amit normálisan 10 perc alatt jártam volna meg, az most közel 35 percbe került. Lelassultam, le… úgy, mint ha szétszívtam volna magam, a sűrű füst elborít, a parázs vörösen világít. Nincs idő csak locsogó eső, jobban nekieredt, nem hagyja abba hiába kéred. Szakad az esõ, és gyönyörû így a város. Mert lekopnak róla a hazugságok és az illúziók, le a felfuvalkodottság. Mert így, tocsogósan, szürkén, nem lehet nem igazat mutatni; ez nem az egyszeri séták, bulik és túristautak városa, hanem egyszerûen egy hely, ahol jól-rosszul élhetnek emberek.
Ilyenkor szeretem. Meg reggel, amikor már süt a nap és minden készülõdik, friss a levegõ és friss a vasalás a lányok szoknyáján. Amikor a Nagykörút is csak házakat meg villamost jelent, nem alkalmi szórakozást keresõ fiatalokat. De most szakad az esõ és gyönyörû a város. Beissza mind, mert mohó, mint mi emberek, kik nem állunk meg egy pohár konyaknál, kérünk még egyet… Ilyet tényleg nem látni máshol. Szépek a kirakatok és szépek a körúti lányok, de néha éppen azt gyûlölöm legjobban, ami szép. De most nem szép. Most szakad az esõ, most szeretem, most gyönyörû a város.
De most nem szép. Most szakad az esõ, most szeretem, most gyönyörû a város! Igaz savas, mocskos és soha sem tavasz, de kit érdekel? Orvos papírt ír, olvashatatlan, furcsa betűk, köztük tudás és szakértelem. Persze csak akkor, ha jó az orvos és nem rossz. Esik az eső, igaz savas, de legalább szép… Néhány szénfajta klórt tartalmaz. Ha ezeket elégetik, sósav képzõdik. A fák károsodásáért elsõsorban az ózont okolják: Európa összes fájának egynegyede a leveleinek legalább 25 százalékát elveszítette; ez a szám a Cseh Köztársaságban 50 százaléknál is magasabb. Az állati ürülékbõl származó ammónia, amely nitrogén-oxidokká oxidálódhat, az intenzív állattenyésztést folytató országokban, például Hollandiában okozhat gondot. Az illékony szerves vegyületek, például a peroxi-nitrátok hörghuruthoz, asztmához vezethetnek.
Minden hiteltelen — és ha bármi másra gondolok, elálmosodom… mint vér a lefolyóban, egyre halványabb és halványabb, míg el nem tűnig végleg. Morbid szójáték lenne a vérszegény, de nem zavar. Más jár a fejemben, az amit még az eső sem zavar, hiába gyünyürű vagy csúf, hiába igaz vagy hazug. Most 5 percre nem érdekel, másra gondolok… Akár egy évet is kibír. Láthatatlan sugarak. És mindig a második vizualitás... Talán félénk!?... — Nem is érdekes. MŰKÖDIK!... — hOGY LEHET EZT ÉRTELMEZNI?... hÁLA VAGY HáLáTLANSáG?... Igen, az ember ne legyen képmutató! A továbbvitel felerősít. Ott valamiféle áramok vannak; működnek. Némely összefüggések találkoznak, meghozzák a döntést. • Melyik? — Kommunikatív. Áttetsző.
Igen! Egyértelműsíthető. Bár… Elfogadom amit mondasz, de bármikor felhasználom ellened! Az eső ennek ellenére továbbra is esik, egyre csak fröcsög, locsog, szitál és eltakar, pocsolyákat húz a föld mélyedéseire és álmodik, lúgosan vagy savasan, természetesen vagy mennydörögve… Az önállóságnak a legnagyobb ellenszere: a családmodell. • Szerintem a galambok nem tudják, hogy karácsony van. Fent, a dróton, meg a háztetőn fáznak, járkálnak. Felemelték a tollaikat. A levegő jó hőszigetelő. Sima hétköznapnak gondolják. Évszakkövetésben. Nyugalom, tavaszvárás.
Az ember valahogy egy vonatra hasonlít. A megcsillanó értelem élő szeme ellentétes irányú. Távolabbi sorokban zagyva gépek tömik agyunkMinden összefolyik, még az is, ami már biztosnak tűnt, vergődés csak az egész, egy újabb rendkívüli vegetáció. Ragadok csak a soha fel nem olvadó, mindenre rátelepedő mocsokban. Kezdetben jött a sötétség, aztán jöttek az idegenek... az érzések és az álmok, képzeletek és képzelgések. Idővel aztán jöttek az elvonások, hiányok és jött a magány és a végtelen éjszaka, az eső egyre csak esett, napok óta, folyamatosan, néha szitál, néha zuhog és van hogy csak esik. Esik mint a tőzsde, ez az élet rendje, és esik mint az eső, ez pedig a gravitáció, a fizika rendje. Beragadtam a kátrányba, vagy az éjszakába, vagy nem tudom mibe, talán az eső hallucinogén gépises némaságába. Mindegy! Rohadtul mindegy! Mert az éjszaka büdös volt, féltem. Az eső egyre csak esett és a gondolatok tükrében meg-megtörve, ábrándba temetve, gyergyák emelkedtek, lobogva világítottak, a napfényes utca kép már rég nem él, sötétség jött, majd éjszaka aztán idegenek és gyógyszerek, kapszulák, erek, vérnyomás és hangos félelem. A trip a pszichodelikus utazás neve. Azért utazás, mert a tudat egy teljesen más dimenzióba kapcsol át. Az utazás rendszerint vezetővel történik. A vezető feladata, hogy vigyázzon az utazóra, nehogy kárt tegyen valamiben vagy valakiben, esetleg önmagában. Az ő feladata a bad trip felismerése és az utazás kontrollálása. Nagyon fontos a környezet megválasztása, mivel a képek, a színek, a mozgás és a hangok mind-mind meghatározó élményt jelenthetnek a drogos számára. Kit érdekel a rémület, s kit az álom, melyben vergödő lét felejteni igyekszik, sikere néma, lelke fadobozba zárt. Van jövő, s van jelen. De mit jelent a jelen, ha nincs benne az időnek mércéje? Van-e jövönk ha az óra elolvad, s a mutató ferdén csüng, vajon van e még remény és van e múltunk? A MúLT délcegen reped szét, Trianonban megkötött békeszerződéssel, Magyarország számára is lezárult az első világháború: befejeződött százezrek legyilkolása, az ország a mohácsi csata óta először újra független lett, míg területeinek jelentős része más országokhoz került. A békeszerződés azzal okozta Magyarország tragédiáját, hogy az új politikai, gazdasági, társadalmi és lélektani helyzet a második világháborúhoz vezetett.
- A fütő nem akar tovább fűteni!
Muszáj – mondta a mosómester -, itt csak megfázik…
Miért fáznék meg?
Mert hideg van, esik az eső. Hallgassa csak! Hallja?
Mit? Engem arra kényszerítettek?
Hát… nem hallja? Kopog a tető. Esik az eső.
Had essen csak!
De már lassan 2 hete. Isten ver minket, özönviz lesz.
Én inkább éneklek…