Szóval egészen felbolydult az Óceán feneke, a csodálatos korallpark környékén. A bohóchalak után érkezett meg Mona a bejárathoz.

Megállt sok halfi szeme, mikor meglátta aranyszínű, pompás, testhez simuló ruhájában. Mona kicsit mereven úszott, mert még neki is szokatlan volt a szűk, új ruha, de érezte, hogy csodálatosan néz ki benne. Akadt is, mindjárt több kísérője, mikor látták, hogy egyedül érkezett. De Ő, udvariasan elhárította mindet. A szeme viszont fürgén keresgélt a sokaságban, miközben szép lassan úszva, kereste a helyét. Többen integettek neki, hogy csatlakozzon hozzájuk, de ő tovább úszott. Körbe kerülte az egész kertet, mikor végre felcsillant szép halszeme. Meglátta Őt! Igen, az aranyhalfit, akit akkor éjjel - mint egy álomképet pillantott meg a vízililiomok között. Hát persze, hogy Ő volt az! Ezer közül is megismerné. Zavarba is jött azonnal, hogy ránézett. Lebegett a vízben, és iszonyatos sebességgel rezegtette uszonyait.

Már-már vihart kavart maga körül, amikor széles vigyorral beúszott a szeme elé Tinta Matyi. Elegáns volt halfrakkjában, mint még soha. Őrült tátogásba kezdett arról, hogy majdnem elkésett, mert idefelé jövet..mondta volna, de Mona félbeszakította. Odébbtolta, hogy láthassa ismét, akiért tulajdonképpen idejött. De mintha a homok nyelte volna el, nem találta. Szörnyen mérges lett Matyira, de az olyan meglepetten bámult rá, hogy rögtön meg is bocsátott neki. Kérte, hogy csatlakozzon hozzá, jobb társaság híján. Csak remélte, hogy újra látja majd még azt a másikat.Közben megteltek a korallsziget asztalai, sűrű buborékfelhők szálltak a felszínre. Ekkor Cetpapa, gyors körbeforgásokkal hívta fel magára a figyelmet, s mikor már minden halszem rászegeződött, elkezdődött az ünnepség.

Hosszú tátogásokkal köszöntötte a jelenlévőket, majd bemutatta a jegyespárt. Volt is kavarodás egy pillanatra! A nagy test, hiába nagy test! Egy apró libbenéssel úgy felkavarták a vizet maguk körül, hogy szinte semmit sem lehetett látni belőlük. Mona alaposan meg is ijedt, amikor kitisztult minden, mert Lepény Hanna és Bálna Bori kopoltyúzott mellette. Észrevétlenül keveredtek oda, a nagy cetforgásban. Majdnem lekéstek az esküvőről. Némi vita után elmondták Monának, hogy a nászajándék amit közösen adnak majd át, a direkt erre a célra fenntartott korallsziklán van. Szépen becsomagolva vízililiomokba, és egy égő vörös tengeri csillag díszíti a közepét. Mona bólintott, majd ismét a Cetcsalád felé fordulva, figyelték az eseményeket. A suta bemutatkozás után, Cetpapa előrehúzott és maga mögé utasította a fiatal párt. Vezette őket a középen felállított oltárhoz, ahol már várta őket a csillogó fekete bőrű kardszárnyú delfin, a halbános. Ő celebrálja az esküvőt. Már kicsit türelmetlen volt, mert aznap még máshová is várták. Az ifjú pár nyomában tolongott a hatalmas vendégsereg. Mindenki látni akarta a ceremóniát és az „igent” ahogy egymásnak tátogja a szerelmespár. Az olyan megható! Szem nem marad szárazon ilyenkor, a halszem meg pláne nem.