Feltöltve: 2007-10-18 17:00:42
Megtekintve: 6186
(Cím?) -a saját húsát evő virág-
Néztelek,
és lélegeztem
mélyeket a csendből,
amit szavaid
feltekeredése homlokomra
fojtott a fájdalomküszöbben
megbotló érdes sóhajokba.
(Szavad kimarásai bőrömön
- s hiába minden
hűvös üveglap simítás
vagy élével a bőrnek fordítás
az árkok az út mentén
- sem a húsban -
nem vezetnek el
elég fájdalmat,
sem hozzád.)
2007.10.18.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!