Kínos! - Kínos amikor kiûzik a fiatalokat a házból és utána mutogatna rájuk hogy... függetlenek/szabadok akarnak lenni.



- Hogy mondhatsz ilyet! Itt nem ûz ki senki senkit!

A legujabb socialpshihológiai elmélet szerint igen. Egy alapvetô emberi szügséglet került a feledésbe.

Azt hogy az ember - mert azért ember az ember - egy társas lény. A társaság/egy szdocialis közösség

ahova tartozik kell/szügséges neki.

- Na, ja ezt tudtuk ezelött is.

- Tudtuk de nemvoltunk ennek a teljes tudatában.

Oda húzunk (erôs a húzás) ahol szeretnek bennünket, ahol érvényesülni tudunk, ahol egyszerüen elfogadnak

olyannak amilyenek vagyunk stb.

- Na és, ezt is tudtuk!

- Tudtuk? Nem úgy látszik. Vagy csak mint egy lecke amik megtanultunk kívülrôl. Ha a tudatunkban lenne akkor azonban másképpen is cseleknénk és gondolkodnánk.

- És hogyan másképpen?

- Akkor megértjük hogy miért van az úgy hogy tulajdonképpen kiûztük a fiataljaninkat a házból, és nálunk van a hiba. Mert a fiatalok emberek és egy emberi szügségletet próbálnak kielégíteni. Pl azért keresik a mások társaságát amiröl a szülôk mitsen tudnak. Akik pedig akkor kezeiket tárják ki mondván: De én úgye mondtam neki hogy.... Nem mondani kell hanem megérteni hogy a fiatalok is emberek, emberi szügségletet próbálnak kielégiteni keresve azt valahol ahol megtalálják. Ha ez megérlôdika tudatunkban akkor másképpen is fogjuk nevelni a fiataljainkat mert másképpen fogunk gondolkodni errôl.

Akkor nemmondjuk azt hogy a fiataloknak nagy a szabadságvágya. Hanem ellenkezôleg fogjuk fel a dolgot. A fiataloknak nagy a kötöttség vágya/szügséglete. Ha az otthonról akarnak megszabadulni, nem a szabadságot keresik hanem a függôséget.

Kínos! Nagyon kínos!