Rávetődik szemem a harsogó címre: A PÁPA KILENC CSODÁJA.Egy csodát ingyen elolvasok, a többi nyolc átszáll.Mármint a metróutassal együtt, akinek újságjába, illetlenül ugyan, de azért némi tapintattal, továbbá a takarékosság hasznos elvéhez igazodóan, beleolvasgattam.Ő nem lett ezzel szegényebb, igaz, én is csak mérsékelten ismeretgazdagabb, mert eddig is tudtam, hogy a legtöbb újságíró kissé pongyola, mikor a gondolatok vizén viszi őt a gondola.Ha a nemrég elhúnyt pápa olvasná ezt a harsonás címet, nem hiszem, hogy szemet húnyna felette!Kiigazítaná: ISTEN KILENC CSODATÉTELE A PÁPÁN KERESZTÜL.
Hát, igen, a csodák..Magam is hívő vagyok, márminthogy szentül hiszem: csak a szép, nemes, igazságszerető eszmék használnának az emberiségnek. Ez a jelenlegi fertő nem használ, mert nemigen tisztul meg az, aki piszkos vízben feredkezik, de erről hovatovább majdnem mindenki elfeledkezik.
Ugyanakkor azonban egyúttal erősen hitetlen is vagyok atekintetben, hogy ilyen szép, nemes, erkölcsös eszmék használnak majd az emberiségnek, utóbbit ugyanis nem engedi meg egy másik csodatévő: az Ördög.
Isten ugyan a Biblia szerint sokkal nagyhatalmúbb, de messze van, iszonyúan messze.Az Ördög viszont itt van, nagyonis itt, ezen a Földnek nevezett vizes golyóbison.Itt van tűzzel, bűzzel, bajjal, jajjal.
Nos, csodával határos események majdnem mindenkivel megtörténnek, de nem vagyok bizonyos benne, - mindig utáltam a matematikát, meg a számító embereket! - hogy két kilenctized csoda egyenlő-e egyegész-nyolctized csodával, vagy mégsem.Egyébként minek is törtezni a csodákat, éppen az a Legfőbb Csoda, hogy lépten-nyomon beléjük botlunk ebben az elbotolt-elbutult-eldurvult-elk... világban.
Vegyük, például, Cirkuszországot.Talán nem kész csoda, hogy szegény X. nagyonkisnyugdíjas, sőt picitörpécskénnyugdíjas, még mindig nem halt éhen, pedig ág is húzza, állam is nyúzza, - és ő még mindig húzza?! Ő tengődik-lengődik sokadmagával a Hungarian "negatív gazdasági csoda" egyik pólusán.Vele szemben viszont, e csoda másik pólusán, Y., a milliárdos, még nála is nagyobb csodaként szenteskedik-keneteskedik, amikor ki meri jelenteni, hogy ő aztán sokzsáknyi pénzecskéjét erkölcsileg és jogilag egyaránt becsületes úton szerezte!Ám még ennél is nagyobb csoda, hogy a nép rosszul gondolkodó jórésze egyből elhiszi neki ezt a baromságot, amit némileg is ép ésszel nemhogy egyből, de még ezermilliárdból sem lehet elhinni.
Hát, igen, Cirkuszország..Az a Meggyesrétessy legalább úri módon tudott ígérgetni.Gyur kán kánsága alatt azonban olyan csodák történnek, amin még én is meglepődöm, pedig már semmin sem lepődöm meg.Azt értem, értem, hogy az idősebb közrabszolgák végleges nyugrabszolgaságba való taszítása, egyetlen bús obulus nélkül, egy sebes kis örvénytörvénnyel, nagyon jövedelmező a kánnak, meg közrabszolgafőfelügyelőinek, - és ez nekik ugyancsak kén, kén! Az viszont már mégiscsak csoda, hogy a kán saját Misztériumának hivatalos jogfelügyelője szerint a végleges nyugrabszolgaságba taszítandóknak egyértelműen jár az obsitobulus, de ugyanakkor, például, az Egyetembegyedemtengertánc Főmuftija szerint nem jár nekik egy lyukas vas sem, - és aki mégis kéri, az vasraverendő! Ez azután misztérium-hisztérium a javából!
No, nem mintha Bánóorr Győzőke /legutóbb kissé vesztőke, de megmaradt nála a lényeg: az ülőke és a kettőstőke/ nem bántotta volna a közrabszolgákat /őket mindenki bántja!/, de ez a jelenlegi csoda azért mégis túl pofikátlan! Kisebb csodát kánocska, légy karakán kanocska!
No, szóval, ezek mind kész csodák, de, attól félek, a készülők még rosszabbak lesznek.Jó, jó, a Jóisten is tesz olykor csodákat, például a pápán és más, jövendő szenteken keresztül, de, úgy érzem, az Ördög túlságosan átvette itt, e nedves sárgolyón, a csodaügyeket.
Én így látom, mert látom, persze, belátom, hiába látom, de azért mégis, te, gyúrtagyú kán, - légy már egy kissé karakán! Ha a szaudániai barnabőrüek lábát leterroristapistázod, azon nevetünk, bár a rossz vicc se mindig jó, mert azért a barnabőrüeknél is lehet az a labda, bele is rúghatnak, mármint a labdába is!Én tulajdonképpen kedvelnélek téged, te kán, de ha nem adod meg azt, ami dukál, akkor téged majd oly sok mindenki utál, hogy a végén meglepődől és mehetsz vissza magánpalotádba fogolypecsenyét tűzögetni az aranyvillácskádra.
Hű, az ám a keserű sors, amikor egy egykori hatalommilliárdos már csak magánzó milliárdosként biliárdoz!
Tudod, ilyen korántsem "fair play" obulusmegtakarításokból még az utóbbi is bégyühet, - és az akkor egyáltalán nem lesz csoda!