Kétségek közt vergődve
Zuhanok a mélységbe,
Fáradt pillantásodtól megígézve.
A remény, mely éltetett,
S az egyensúly elveszett.
Tudom mi van velem,
Egyszerűen félek tőled.
A közelséged megrémített.

Pengeélen táncolok,
A fájdalom mi itt hagyott.
Lázadó elme; felhagyó képesség,
A sötét halálnak gyönyörű fényesség.
Szemem tükrében végtelen félelem,
Elmém az, melyen áthatol az értelem.