azt mondod jöhetsz,
és mosolyogsz
azt mondom indulok,
-de reszketek-
...kôangyal vállára porladnak az ôszi falevelek

azt mondod nem nehéz
és gyönyörű
-azt hiszem hideg
és végtelen-
...távoli harang hangjai dúdolnak fülemben

azt mondod, lépjek
-hazudom, nem félek-
egyre közelebb hajolsz
azt mondod -érezlek...
megkóstolsz a nyakamon
suttogom fáj
azt mondod finom

tegnap éjjel láttalak a szôke nyakában
egy vörös cseppje csillogott ajkad sarkában

mentedben a vállad fölött fél arcod vigyorgott
megnyaltad a szád s fénylett hajadban a hold

ha alkonyatkor felébredek,
jól tudom, senki meg nem ért,
s minden harapás izénél
az elsô cinkos mosolyod kisért