Feltöltve: 2007-10-15 13:17:18
Megtekintve: 6055
Rideg bőrön az árnyak
Rideg bőrön az árnyak ülnek
Befonva testemet
Kínzásomban elmerülnek
a fájdalom eltemet
Visszatérni a szép világba
többé nem fogok
Belefolyok az éjszakába
mint a porszerű homok
Csak fúj a szél és elsodor
tovataszít sírva
Eső víz majd elkotor
mélyen a sírba
De miért fáj nekem a nap
oly' langyos lángja?
Oktalan utasítanak
sötétebb világba
Maró magány bőszen éget
mindenem belül
Ölelés vethet véget
Viharom elül
Finom bőr illata a harcomat
feloldja, segíti
Sejmes hangod arcomat
mosolyra deríti
Harapj belém, mélyen nyomaszd
húsomba fogadat
Halál felettünk nem nyomaszt
Csak ha jön a pirkadat
Túlvilági tekintetünk kapcsoljon
minket össze
Szavak nélkül harcoljon
a vágy, szivünket összekösse
Ösztönök segítenek téged
megtalálni könnyen
De úgy szeretném a véget
hogy csorduljon ki könnyem
Lelketlen örömöm szántja
arcomat végig
Ha a sors nekem szánja
Őt végtelen vérig...
Alsónémedi, 2007 Szeptember 2.
Befonva testemet
Kínzásomban elmerülnek
a fájdalom eltemet
Visszatérni a szép világba
többé nem fogok
Belefolyok az éjszakába
mint a porszerű homok
Csak fúj a szél és elsodor
tovataszít sírva
Eső víz majd elkotor
mélyen a sírba
De miért fáj nekem a nap
oly' langyos lángja?
Oktalan utasítanak
sötétebb világba
Maró magány bőszen éget
mindenem belül
Ölelés vethet véget
Viharom elül
Finom bőr illata a harcomat
feloldja, segíti
Sejmes hangod arcomat
mosolyra deríti
Harapj belém, mélyen nyomaszd
húsomba fogadat
Halál felettünk nem nyomaszt
Csak ha jön a pirkadat
Túlvilági tekintetünk kapcsoljon
minket össze
Szavak nélkül harcoljon
a vágy, szivünket összekösse
Ösztönök segítenek téged
megtalálni könnyen
De úgy szeretném a véget
hogy csorduljon ki könnyem
Lelketlen örömöm szántja
arcomat végig
Ha a sors nekem szánja
Őt végtelen vérig...
Alsónémedi, 2007 Szeptember 2.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!