Hófehér haj,
Nevető szemek,
Melyen az évek számának
Ködfátyla lengedez.
Ezer apró ránc,
Mosolygós arcán,
Minden mozdulatán,
Ott a fiatalság.
Nem a tükör számolja éveit
Belső harmóniája múlatja
Napjait. Ma is úgy tekint
Rám, mint kicsi gyermekre.
Ha vigasz kell lelkemnek,
Ölel a keblére.
Neki mondhatok el örömöt,
S bánatot, mert tőle mindig
Meghallgatást kapok.
Szeretete kifogyhatatlan,
Tarsolyában egész életre van.
Ő a család szíve, motorja, mindene.
Ezerfelé elér drága dolgos keze,
Nem is érne semmit az élet nélküle.
Nyolcvannál több őszre emlékezik már
Az én drága, kedves, jó édesanyám.