Csiszolom a követ,
Mi egykor szikla volt.
Megért pár millió évet,
Istenkéz épített rá bércet,
Közömbösen szemlélve
A múló emberi dicsőséget.
Már régen beleharapott
az idő zápfoga:
fagy szél ostora
darabokra csapkodta.
Kezemről seprem a port.
Millió éve még szikla volt.
Nem érthetem meg soha.
Mert perc alatt porrá tör
Az idő zápfoga.