Majd engem is
magam mellé temetnek
álmomban, egy tömegsírba,
Sok ártatlan csecsemő közé,
kiknek szívéből valaki más lakott jól.
Itt fekszem, szemem és szám tágra nyílva,
orromon át szalad le testembe, a holtak szaga.
Gyomrom vet egy bukfencet és szörnyű hangot hallat magából
A sok gyermek elfordul, és a földet rágva kérik:
legyek inkább levesnek, vagy kutyának való,
csak ne kelljen velem együtt lenni ma!
Szóltam a lelkemnek,tünjön el,
Hadd legyek én is ide való.