Feltöltve: 2007-10-11 22:24:36
Megtekintve: 6147
Egy ábránd margójára
Emlékszem arra,
mikor egy hajszálamra
fűztél könnycseppeket,
miközben
vállamon pihent fejed.
Hajszál...
Néha már majdnem
azonosulok veled,
de végül csak magammal
leszek kevesebb
nálad.
Mégis, talán vannak,
akik úgy ölelik egymást,
mint holnap a tegnapot,
mikor a Hold bársony éj mélyébe
fojtja a Napot.
2007.10.11.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
